Hol is kezdjem…
Talán ott, hogy tegnap este, meg ma is hulla fáradt volt az ebem… vajon mitől?? Egész nap aludt. Meg néha felszökkent a helyéről és nagy hangosan elkezdett ugatni… Ja persze a frászt jól belém verte, mindig megijedek mikor felpattan és elüvölti magát…
Reggel nem akart felkelni. Ilyen még nem volt. Mármint felöltöztem, bejöttem, elindítottam a kompjutert, visszamentem, reggeliztem, teát főztem, megint bejöttem, megnéztem a kedvenc rajzfilmemből egy részt (Futurama), majd azon kezdtem filózni, hogy dolgozni is kéne ám, mire becsoszogott ő urasága… és se szó se beszéd ledobta magát az irodai “ágyára” és tovább aludt. Na tessék…
Valamikor délbe kérezkedett le pisilni…
Délután 4 óra tájt nagyon mehetnékem támadt, még vártam egy cseppet, menjenek haza a jómunkásemberek, majd kocsiba ültem és irány egy nagyon régen nem látott kedvenc sétáló helyem… Igen ám, de arra nem számítottam, hogy a törökvágáson keresztül hatalmas dugó lesz.Jó… gondoltam akkor okosabb leszek, megállok ott, sétálunk egy rövidet, mert de jó addig elmegy a dugó, onnan meg folytatjuk az utat, PrezLee is nyugisabban ül még 20 kilométert a kocsiban.. Aham… parkolással nem volt gond, mert pont ott volt a parkoló csak jobbra tértem ki… de mire kiszedtem ebet a kocsiból mi történt??? MEGINDULT A KOCSISOR… Azt hittem lebabázok dühömbe, jó 10 percet !!!SICCCC!!! vártam amíg át tudtam egyáltalán menni… Egymást érték a kocsik… na ha már felborzoltam az ebet, akkor végül átslisszoltunk és kicsit rohangászott az ottani réten…
Tovább folytattuk az utunkat, kiértünk majdnem addig a helyig, azonban hamarabb észrevettem egy mellék utacskát ahol meg lehetett állni és ott meg is álltam. Egy fél kanyarnyival hamarabb mint a másik hely… Nagyon szeretem ott.. dombocskák, mező, sehol senki… Sétáltunk egy hatalmasat, készült pár fénykép is…
PrezLee azonban nagyon felbosszantott, közel volt ahhoz, hogy kihúzza a fércet… Próbálom megérteni mi járhat abban a keskeny fejében, mert néha az a fura gyanúm keletkezik, hogy a neuronok össze vannak gabalyodva és nincs elég helyük, hogy normális legyen… Ahol jártunk egyszer csak valami jó magasba értünk, ahonnan leláttunk a főútra. Ahol persze jöttek mentek a kocsik… És PrezLee legalább 3x elindult, hogy na akkor most “levadászok egy kamiont” típusú kamikázé ugrásokkal lefele a domboldalon. Szerencsére jó messze voltak és meggondolta magát. Visszahívtam, vissza is jött, de valahol tisztára látszott a képén, hogy nem fogja fel, mik azok a “kicsi mozgó izék” és azért indult utánuk… Végül elmentem onnan, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy valamelyik nem-e tetszik meg neki jobban és akkor elrohan… És mondom, nem 200 méterre voltunk az úttól…
Visszafele indultunk… mikor meglátta a kocsit oda rohant hozzá. Ezt máskor is teszi, totál dilis ami a kocsit illeti, majdnem annyira bolondul érte mint én 😀 Erre nem áll meg a kocsinál, hanem tovább megy!!! Azt hittem szívbajt kapok, ott helyben, mert hiába ordítottam utána, ő ment azzal a konok fafejével. Ki egészen az útig (FŐÚT, cikáznak a kocsik), átment a másik oldalra, közben én is rohantam, de semmi reakciója nem volt irányomban… Ő meg kellett ám nézze mi van ott túl… Na tiszta mázlink volt, hogy az egész hülye akciója alatt egyetlen kocsi se volt a környéken sem… Végül visszajött, jól megszidtam, de megverni nem akartam, majd betettem a kocsiba és elmentem 5 percet dúlni fúlni mert majdnem nekiestem hogy szétverem azt a drága kis fejét…
Hiába na mind mondja a postásom, hogy nem lehet bízni a kutyákba… 😀
Végül is jó, hogy nem történt semmi, azonban megint eszembe jutott, hogy biza ahogy közeleg az út (és még jó távol van) én megkötöm, aztán akkor nem megy el.. Bosszantó, hogy máskor is volt 30-50 méternyire a kocsi a főúttól, de nem jutott eszébe így elmenni…
Na mindegy.
Következzenek a képek a rosszcsonttal!
