Hétvégén itthon marad…

PrezLee itthon, vagyis falun fog maradni a hétvégén. Szombaton rokongyerek szülinapjára vagyunk hivatalosak. És annak ellenére, hogy a gyerköc nagyon élvezné PrezLee társaságát, anyós már nem venné olyan jónéven ha ebestől állítanánk be. Csak bosszantson fel, mert majd ha unokája lesz sacc per kb ugyanez fog történni vele: a gyerekeket se fogja látni, mert ott fogom hagyni őket ahol PrezLee-t is  vagyis a szüleimnél. És tessék alász plajbász. (vicceltem – vagy mégsem?)

Na jó na, csak jár a szám, meg a kezem, mert nincs más dolgom jelenleg. Majd viszem PrezLee-t is nyáron, meg ha nincs mit csináljak vele, most egy rövid hétvégét kibír a szüleimnél. Amúgy se az első alkalom, tehát nem kell izgulni. Persze valahol azonban az igazság közép úton van.  Mert nekik is teljesen igazuk van, ha nem akarják a kutyát látni a lakásukban, azonban nekem is igazam van, hogy nem fogom otthon hagyni a kutyát akkor amikor kerti partira megyünk és náluk csak épp megállunk… és azt se felejtsük el, hogy bennem volt annyi becsület, hogy eszembe se jutott a lakásukba vinni a kutyát, amikor ott aludt ő is, akkor is az udvaron maradt. Persze ebben is találtak sok kommentálni valót, de hát azzal maradnak.

Minden vélemény számít!