hmmmm

Tegnap fura dolog t0rtént… Reggel 6-kor keltünk, kivittem PrezLeet sétálni egyet. Elvégezte a dolgát, még rohant egyet kettőt és hazamentünk. Itt még 10 perc időzés után beültünk a kocsiba és uzsgyi elmentünk világgá. Rettenetesen izgatott volt mindvégig, egyetlen percet se akart nyugisan ülni a kocsiban… mondanám, hogy azért mert nem a mi kocsinkkal voltunk, de nem első alkalom, hogy ezzel a kocsival megyünk, sőt sokat voltunk ezzel a kocsival is, tehát nem ez volt az idegen.

Egyszerűen nem tudom mi ütött bele… de egy ideje furán viselkedik az uraság. Azt hiszem épp “főnököt” választ és valahol az nem én vagyok… legalábbis ha én simogatom a fejét formálisan ellöki a kezemet, amolyan, “neked ki engedte meg hogy simogass” stílusban… amikor haza jövünk nem nekem örvend, hanem a kedvesem ugrálja körül, ha elmegy utána sír, ha én elmegyek nyugodtan veszi tudomásul 😀 …Valahogy az egész olyannak tűnik, hogy ha csak velem van, akkor én vagyok a főnök, de ha ő is itt van akkor nekem nincs beleszólásom a fiúk dolgaiba…

Hja meg mindenhova követi, ahova megy, ott alszik mellette stb… na ahogy mondani szokás :)))) ezért nevelj gyereket kutyát 😀

Jut eszembe… ha sétálni megyünk és csak ketten vagyunk, PrezLee egy angyalka vagy valami ahhoz hasonló, ha a kedvesem is velünk van, akkor húz és helytelenkedik…

Na és az esti még furább dolog az volt, hogy este készültünk menni egy sétára, olyan 11 óra tájt, ki is mentünk a kapun, mikor megláttam egy fekete kutyát, ők is vártak a stopnál a zöld bácsira. Ekkor PrezLee kezdetben csak oda akart menni, majd mikor nem engedtem, elkezdett őrjöngeni, de olyan stílusban hogy csak én is bámultam. Visszahúztam, hogy nem úgy megy ahogy ő elképzelni, erre kezdett el nekem morogni, mire elkaptam a száját, benyomtam a saját ajkait meg a bőrt ami ott van a fogai közé és megcibáltam egy csöppet. Nem próbált mondjuk megharapni, de azért igyekezett kimutatni, hogy neki nagyon nem tetszik az, hogy nem engedtem oda a másik kutyához…

A vége az lett, hogy visszajöttünk és nem lett séta, mert nagyon közel volt az uraság egy veréshez. Nem volt rá szükség, ugyanis lecsillapodott a “harapástól”, amit a kezemmel okoztam neki és pattogva hajtott végre valami engedelmességi parancsokat.

Elgondoltam, hogy azért ijesztő lehet az embereknek egy őrjöngő eb… ezért is jöttem vissza, mivel végig ezt csinálta volna ha a másik előtte sétál… és az emberek NEM TUDJÁK, hogy a műsor csak a másik kutyának szól, nem érdekli se PrezLeet se a másik ebet az emberek, ők ketten szeretnének ismerkedni vagy akár hatalmi dolgokat elrendezni, csak mi emberek nem hagyjuk őket… Legszívesebben ugye azt csináltam volna, hogy engedem a két ebet, szagolják meg egymást, “barátkozzanak meg”, mert nagyon nagy esélye van, hogy azután képesek elmenni egymás mellett őrjöngés nélkül, de mint látom PrezLee félelmet kelt más kutyásokban. Annak ellenére, hogy eddig EGYETLEN EGY balhét se kezdeményezett, minden verekedéskor megvárta, hogy a másik kezdje. A kutyáját meg elrángató gazdin messziről látszik, hogy semmi kedve hagyni az ebet “prédájául esni egy ilyen félelmetes fenevadnak”… Kár, de valahol megértem az ők oldalukat is.. én se örvendenék ha egy az enyémnél 2x nagyobb, és félelmetesnek tűnő “veszélyes fenevad” szeretné “megismerni” az enyim ebet…

Leave a Reply