PrezLee – a barna dobermann

Remélem hamar vége lesz ennek a rémes hidegnek!  Tegnap nem voltam PrezLeevel sehol sétálni. Igaz délután értünk a citybe, tehát nem volt ezzel nagy gond, reggel volt sétálni. Így nem is igazán tiltakozott a “szobafogság” ellen. Sőt… csak levittem pisilni és rögtön szaladt is vissza reszkető lábakkal.

Történt ugyanis, hogy tegnap jól megfagytam… Nem is egyszer, hanem kétszer. A fél várost bejártam, belém fagyott a lélek, hazajöttem és még 2 órát vacogtam. “Minden vágyam” ugye az volt, hogy még egy órát ráhúzzak erre és vidáman kezeket lóbálva sétálgassak..  Na nem. Ez volt az egyetlen amire nem vágytam. Láttam, hogy eb öméltósága is nyugis, gondoltam megspórolom ezt a fázást. Örömmel jelentem sikerült.

Ma azonban már nem fogom megúszni.. így a délutáni séta meg lesz ejtve ha tetszik ha nem… Felveszek vagy 2 nadrágot, 3 pulóvert, sapka sál, aztán valahogy csak végig vacogjuk mi a kilométereinket… Lehet, hogy csak rövid sétára viszem, meglátom neki mennyire fognak reszketni a lábai ….

Ha látta valaki a tavaszt a kanyarba… lécci szóljon neki, hogy igyekezzen.. nagyon várjuk.

Ahányszor eszembe jut a domboldali kellemes langyos időbeli séta ebbel, ellágyulnak a lábaim!

Ezen a napon történt ...

• Érthetetlen... - 2009
• Párbeszéd - 2009