Most mondhatnám, hogy kezdem nagyon utálni a hideget, azt, hogy kesztyűstől fagy rá a kezem a pórázra, orrom olyan lesz mint a Rudolfé, vacogva indulok és vacogva érkezek vissza a sétából, dögöm reszketve ül amíg átvált a stop zöldre és egyébb ehhez hasonlóak… de inkább nem mondom.
Hanem azt mondom, hogy várom azt, amikor “egyszálpólóban” lehet jönni menni, amikor nem kell se kesztyű, se nagykabát, se sapka, se sál, amikor az ember szinte kéjelegve gondol egy marék jégre, de arra is csak akkor amikor mondjuk a gin-tonikba kell tenni, és kellemes meleg van mindenhol.
Teszem mindezt azon meggondolásból, hogy ha most nekifogok és utálom a hideget, attól egy csöppet se lesz meleg… De ha nekifogok és elképzelem a nagy nyári kánikulákat, menten élvezetesebbé válik a hideg is, mert ha a jó oldalát nézzük mindennek, akkor “de jó, hogy nincs kánikula”… Nagyon komplikált? De azért bevallom, elegem van a hidegből, és jó lenne a szigeten lenni a nagy olajfa alatt…
Rég nem volt ennyire nyafogos hangulatom… és el kell menjek soppingolni is, brrr.