Gondolom már mindenki tudja, hogy hétfőn még a fű se nő, főleg ha ősz van és hideg. De ez lényegtelen. Ma délután felfedeztem, hogy a Kinder Pingui csomagolásán van piros csík, amitől ki lehet nyitni, mint a jobb minőségű borokat… és elképzeltem, hogy a kis Kinder Pinguit csomagoló manók mennyit dolgoznak feleslegesen ezért a hülye hóbortért…. (nézzük csak-először is gondosan kisimítják a fóliát, majd vesznek egy pindurka piros kis szalagot, összeragasztják egy ugyanolyan anyagból készült fehérrel, majd megragasztózzák ezt a bizonyos csíkot, ezt szépen ráragasztják a fólia belső oldalára, gondolom valami sablonnal, hogy olyan egyformák. Biztos mindez azért van, hogy megfeleljen az Európai Uniós szabványoknak és nehogy valami kicsit maflább kölyöknek lelki traumát okozzon a zacskó feltépése, emiatt kudarc érje és természetesen nehogy bepereljék a kétségbeesett anyukák a kinter pingui gyártókat …)
A vicces az, hogy már egy ideje eszegetem ezeket a Gyerek pingvineket és eddig soha nem vettem észre, hogy a zacskó feltépésén kívül van még más kibontási lehetőség is…
Na miután ezen felfedezésemmel boldogan eltöltöttem pár percet elindultam a “hegyre”… persze úgy terveztem de aztán meggondoltam magamat. Mert őkegyelme PrezLee uraságra ráfért egy kis komolyodás, mégpedig azért mert akaratos és makacs… mintha ismernék valakit akire hasonlít 😀 😀 😀 Neeeeeem természetesen nem rólam van szó, nem nem, én csak kitartónak ismerem el magamat, de szó sincs itt se makacsságról se akaratosságról… Szóval tekeregvén az utcákon észrevettem, hogy a tróger felismeri, hogy ni ni ott kéne felmenjünk és máris húzott arra… de akkor aszontam, hogy na nem úgy megy az, mert most erre megyünk. Na kérem szépen ez nem kimondottan tetszett neki, és nagy sokára látta be, hogy semmi haszna nincs a lökdösődésnek, ráncigálásnak mert MA úgyis arra megyünk amerre lökött gazdája menni akar. Így egy hosszú séta kerekedett az egészből, majd elértünk a Szamos partra, ahol szerencsére csak egyetlen “áldozattal” találkoztunk. Mert itt elengedtem a zebet és gyakoroltuk a “gyere ide” parancsot… Eléggé biztonságos hely ahhoz, hogy elengedjem és legyen hova elszaladjak ha nem akar jönni…
Meglepően jól ment a behívás, igaz nagyon komolyan fordultam amikor nem akaródzott neki jönni. Hívtam és mentem el, meg se fordultam. Persze mondhatnám, hogy jaj de jó… de amikor megint lesz valami érdekesebb akkor ismételten rám se fog bagózni… De előbb utóbb megtanulja… Jó lenne előbb, de hát nem lehet minden tökéletes első perctől kezdve.
Majd hazajöttünk, és őkegyelme itthon maradt, amíg elmentem vásárolni. Csak éppen benézett a fürdő szobába (gondolom megnézte ha minden rendben van-e) mert semmi rombolásra utaló nyomot nem fedeztem fel.
Ja azt, hogy a háromszögben játszódtunk el is felejtettem… Mert mentünk nézzük meg az égig érő paszulyfát. Hát jelentem lehullott az összes levele, már csak a paszulyok lógnak rajta. Így kimondottan esetlen és furcsa lett a fa. De a lehullott levelek is jók ám valamire!!! PrezLee mintha megkergült volna olyan fetrengést és ugrabugrálást rendezett a levelek között, hogy öröm volt nézni. Játszódtunk egy kis “add ide”-t is, ehhez önként kereste a tobozokat és botocskákat.
A stadion melletti sötétben jöttem hazafele, egy csapat suhanc közeledett majd szépen nagy ívben kikerültek… pedig a kutyán rajta volt a szájkosár. De sötétben eléggé be van indulva, kihúzza magát és rettenetesen koncentrál, meg tánclépésben halad, úgy néz ki mintha most szökne neki valakinek… Csak valami halk suttogás volt a válasz, hogy huuu na ettől aztán kell félni …helyes a dörgés gondoltam magamban, hadd csak féljetek, nekem bőven elég egy ennyire “bősz” kutya is… na igen, végül is azokkal a mindig figyelő fülekkel nem is csodálom ha az emberek jobbnak látják kicsit odébb menni… Pedig ha tudnák mennyire észlények a dobik! De nem tudják, és ez most az ők bajuk.
Érdekes, hogy a kicsi gyerekek nem félnek tőle… tegnap is a stopnál álltam, amikor egy fiucska nagyon elkezdett érdeklődni PrezLee iránt. Kérdeztem ha meg akarja e simogatni. A nagymamával volt, mivel szájkosár volt rajta (PrezLee-n, nem a nagymamán) az is nyugodt volt, és a kisfiú igenis meg akarta simogatni PrezLeet. A gyerek akkora volt mint PrezLee ülve 😀 És odament mellé és ez a lökött kutya úgy fogadta mint egy kis király, teljes méltósággal ült és csak feltartotta a fejét, hogy simogathassák.