Hánytunk…

A tegnapi séta alkalmával PrezLee megint dinnye volt… felkapott egy nylon zacskót és természetesen lenyelte. És nem is volt az a picike vékony zacsi, hanem egy elég méretes darab. A helyzet egyelőre messzemenően meghaladja a tudásomat, egyszerűen nem tudom, hogy “kezeljem” a dolgokat… ha megyek felé akkor annál inkább nyeli a zacskót, ha nem megyek akkor lassan de biztosan csak lenyeli. Eddig egyetlen zacsit se sikerült elkapnom és tegyem fel kihúznom a szájából. Próbáltam megdobni ezzel azzal, de nem mindig van kéznél eldobható tárgy… szóval csak állok és nézem ahogyan szépen lassan a drága kutyám gyilkolássza meg saját magát… mert a zacskóevés elég komoly problémákat okozhat… akár műtétre is szükség lehet, ha az ember idejében észre veszi…

A tegnapi zacsinak azonban szerencsés volt a sorsa… olyan 5 óra körül reggel arra ébredek, hogy PrezLee öklendezik…És kiöklendezte a zacsit… szépen egészben. Máris vissza akarta habzsolni… de szerencsére idejében jelen voltam, így a zacsi a szemétbe került…amíg szedtem össze természetesen, az együttérzés kedvéért én is  hánytam. Alig térülök, fordulok… PrezLee megint hányik… jó, azt is összeszedem, ezek is zacsik voltak, a korábban bezabáltak közül valók…

Minden esetre, nagyon örvendek, hogy “kiköpte” őket, és töröm a fejemet mi a megoldás ebben az esetben… egyesek ajánlották az elektromos nyakörvet… hümm lehet, hogy az lesz a vége, de mindenesetre megbeszélem a “szakértőkkel” is, és hátha időszakosan tudnak adni kölcsön valami ilyen divájszt… Mert ez a helyzet nagyon veszélyes, és mihamarabb meg kell szüntetni.

Leave a Reply