Olyan szinte mint akit kicsavartak, csak úgy kacagok magamban. Persze ezt nem illik, de végre olyan nyugis az eb, hogy nekem kell szinte piszkálnom, hogy ne unatkozzak.
Igazából nem csoda, hogy ki van nyiffanva és a hosszú tél után már nagyon vágytam ezekre a nyugodt percekre 😀 Órákra 😛
Hétvégén falun voltunk így jó sokat sétált apuval meg Győzővel, aztán vasárnap még egy kiruccanásra mentünk ugyancsak Győzővel, egészen fel a tóig. Itt az erdőben bóklászva egy percre visszavedlettek gyerekké, mert a két eb elkezdett kergetőzni egymással. Jó volt nézni behem Győzőt rohangálni a fák között, PrezLee meg utána és mindkét eben látszott mennyire élvezik magukat.
Akár ma meg is úszhattam volna, csak egy rövid városi sétával, de erre ráfázott az uraság, mert még jobban kikészítettem… ugyanis dolgom volt a Real fele, ott meg van egy út, ami a gyümölcsösbe vezet. Kicsit gödrös megközelíteni az eleje, de utána egészen járható. Nos ide mentem, és kocsival megrohantattam az ebet. Méghozzá úgy, hogy ő szalad elől, én meg követem lábíjhegyen. Egészen míg látom, hogy kezd lecsillapodni a nagy rohanhatnékja, és ekkor még van a visszafele kocogás is 😀 Na ez tuti biztos kifárasztja őkegyelmét. Nincs is baj ilyenkor.
De jó, hogy itt a tavasz 😀