Gyógyós!

Ma megint nagyon gyógyós hangulatban volt ebedli… Egész nap nyafogott, nyöszörgött és egyenként huzigálta ki az idegeimet.  Rémes ez a vinnyogása, csak remélni tudom, hogy egy nap leszokik. Mert hamarosan készülök bevetni ez ellen vízi pisztolyt, mert kikészít. Vagy kizárom a helyére… S akkor ott mind nyavalyogjon…

Na de… munkaszüneti perceimet arra használtam fel, hogy  játszódtam PrezLeevel. Szobafrizbit jelen esetben. Tetszik neki az biztos. Ami nagyon nem tetszik nekem, hogy mindenáron ropogtatni akarja. Meg a visszahozást sem értette meg egészen… Valamennyire konyítja, de nem, tutira még minden alkalommal gondolkozik egy sort, hogy elhozza és  ideadja vagy sem… Pedig az igazi frizbizésnél pedig a lényeg az lenne, hogy ketten játszódjunk.

De panaszra nincs okom. Jól haladunk, és amúgy is csak szépen lassan lehet ezeket a dolgokat “belenevelni” … Így meghallgattam mások tanácsát is. Vagyis Frizbi úr a magas polcon lakik. Vagy éppenséggel a táskába.

Délután csak levittem pisilni. Nem másért, de hulla fáradt voltam. A tegnap éjjel 4-kor fejeztem be a melót. És elfáradtam, de nagyon. Így délután ledöltem “csak pihizni egy kicsit”. Három órát aludtam.  Szerencsére mikor alszom, ő is csendben ül. Ezután kimentünk a zöldbe. Járni, frizbizni, kint lenni.

Már nagyon várta, tudom. Sajnálom de megesik ilyen dolog is. Nekifogott rohanni. Tán már ezért is megérte a “szobafogságot”. Hihetetlen mennyire tud örvendeni, meg milyen életöröm sugárzik belőle amikor rohan. Csak nézni lehet meg rikkantani mellé, hogy még rohanjon. Csak úgy dől be a kanyarokba mint valami edzett vadmotoros!

És ekkor történt a majdnem baleset 😀 Mert engem is be akart vonni a játékba. Igen ám, de olyan gyorsan vágtázott, hogy elnézte a kanyart és majdnem nekem jött. Teljes gőzzel. Az első ilyen lendülését kivédtem, mert sikerült félre állnom. De ő fordult. És következő körben formálisan nekem jött. Hát volt ott ihaj csuhaj meg kapálódzás rendesen. Nagyon kicsin múlott, hogy nem estem egy hatalmasat, most se tudom felfogni, hogy akkora inogás mellett, hogyan is maradtam talpon. Általában nem szokott nekem jönni. Hanem olyan “majdnem nekem jön”, de hirtelen kanyarodik és tovább vágtat…

Ekkor előszedtem Frizbit, hadd játszunk egy picikét. Jó negyedórát ment is a zsuka. Haladás 😀 ezután kezdett lankadni az érdeklődése, gyorsan el is csomagoltam és kerestem neki egy tobozt. Na ezzel még futott egy keveset, és elindultunk gyalogolni. Mentünk mentünk mendegéltünk… mint a mesében. Csak épp nem jutottunk szinte sehova. Mert megint nekifogott húzni. És amint icipicit előre indult én fordultam és mentem másik irányba.

Aztán egyszer csak kapcsolt. Hogy vagy ő követ engem, vagy nem megyünk csak szinte topogunk egy helyben… Ezt bevezetem neki. Napi szinten addig fogok jobbról balra és balról jobbra menni amíg “megadja magát”… mert igenis, PrezLee egy sunyi dög. Gyógyós és sunyi. Mert ő szépen csendben dolgozgat, hogy ő legyen a vezér… csak úgy finoman … peche van, mert ő még nem tudja kivel kezdett ki 😀 😀 😀

De imádom. Imádom amiért ilyen rámenős.. végül is dög unalmas lenne ezek nélkül a nagy csatáink nélkül. Vagy csak nyugisabb??

3 thoughts on “Gyógyós!

  1. ez a: “ha húzol megfordulunk és megyünk amarra” módszer nagyon jó, benne van a póráz 2 végén-be is, szerintem nagyon hatásos, főleg ha megtanítod neki a lábhoz parancsot, és ne feledd el hogy ha jól csinál vmit akkor öri meg jutalomfalat 🙂

  2. megtanítani neki a lábhoz parancsot? PrezLee tudja a lábhoz parancsot… az a “baj”, hogy itt nem a paranccsal van a baj… hanem PrezLee kicsi gyógyós agyával, és főként velem… nem kéne kényeztetni a zebet…
    pl. reggel nem illik az alattvalónak “jó reggelt” kívánni…

    valami “hogyan legyek jó falkavezér” tanfolyamra kéne jelentkezzek 😀 😀 😀

Minden vélemény számít!