ÁÁÁÁ nem…csak nagyon koszos barna PrezLee…Ugye randa idő van kint…az eső hol csepereg hol nem csepereg ő se tudja mit akar…nagyon lóg a lába a levegőben, de azért mégsem…A szokásos délutáni séta…tervezve volt a Fellegvár, de aztán mégis Szamospart let belőle. PrezLee csont rossz, mint a bűn, huzigál, rángat, pórázt cibál, kabátom ujját rángatja… addig addig amíg kapott egyet a fejére. Ez persze nem állítja le, azt hiszi játszunk, még jobban belendül…na végre elérünk a Szamospartra…az egyik oldalon végigsétálunk a kék hídig semmi jelentősebb történés nélkül…a hídon is majdnem átmegyünk minden gond nélkül…ám a híd közepén… egy kis göndörszőrű ebecske úgy dönt, hogy PrezLee után menni jó.
Nem örvendek annyira mint PrezLee…mert alig tudunk átkelni a hídon, ugye PrezLee azonnal és ott és pont akkor már játszana is az új baráttal…na végül átvergődünk ott is, tovább a Szamos mentén hátrafele, végre elengedem az ebet, nagy rohangálás a másik kutyával…minden szép, és minden jó, kivétel, hogy az összes pocsolyába beleugrál…majd eszébe jutok…és hevesen üdvözöl…most már nem csak PrezLee sáros…mindenhol, hanem én is. Szemből jön egy néni…hoz pórázon két kutyát…ugye az illem azt mondja, hogy vegyem én is kötélre az ebemet…nagy nehezen sikerül is, erre persze szól, hogy ejsze a másik kutyámat is fogjam meg…mondom neki, sajnálom az nem az enyém, boldoguljon vele ahogy tud, majd elmegyek. Kis idő mulva a kis göndör mégiscsak velünk tart…és még egy adag játék következik. PrezLee olyan koszos hogy negativ dalmatának néz ki… és annyira belefeledkezik a játékba, hogy engem teljesen elfelejt…még akkor se érdekelte, hogy merre vagyok, amikor borzasztóan messze került már… persze a dűhroham már kezdett erőt venni rajtam…nagy nehezen visszaordítottam az ebet, észbe kapott és valamennyire visszajött…a kis süket képes lett volna elmenni a kóbor göndörrel… na jó, elegem lett az egész nyavalyás sáros mai napból és visszafele fordultam…persze PrezLee akadékoskodott, majdnem rekedtre ordítottam magamat mire sikerült ismét befognom…jött szemből ismét egy másik pórázos kutya…és szerencsére megszabadultunk a kis göndörtől.
Mire hazaértem…nyakig sáros voltam én is. Kabát, nadrág, minden minden csupa sár. Ja és PrezLee…hát eszméletlenül koszos…többet a büdős életbe nem megyek a Szamospartra mikor nem száraz az idő!!! Na sebaj úrfi fürdés lesz a vége…és bepakolom a kádba…ami a rettenetes nagy sulyával nem éppen játék már…kiugrik…visszapakolom…sikerül bevizeznem, behaboznom…mikor MEGINT KIUGRIK!!! Azt hittem a lapos gutta ott üt meg helyben és nagyon… na akkor ismét vissza…most már mindenem vizes, habos és kutyaszörös, a fürdőszoba meg uszik… Nagy nehezen sikerült befejeznem a fürdetést…most következik hogy minden göncömet kimossam és magam is végre a kádba vessem magamat… fárasztóak ezek a sáros esős őszi napok…