Olyan hideg volt a reggel, hogy majd odafagytam. Sapkával, kesztűvel felszerelkezve mentünk egy rövid sétára, majd ködben mentünk el a kiállításra. Kicsit korábban érkeztem meg mint tegnap, és ma nem sikerült megúszni parkoló jegy nélkül… persze várhattam volna de nem akartam. Jól van ez így…

Sétáltunk még egy adagot a kutyával, rémesen hideg volt, majd jobbnak láttam bemenni mert ott legalább volt fűtés. A tegnapi helyre pakoltam le a kutya pokrócát meg a táskámat és már ott is voltak a friss ismerősök a tegnapról. A két kutya egyből elkezdett játszani, és a még félig alvó sátrat egyből felverte. Végül jobbnak láttuk lecsillapítani őket, mert már kezdtek csúnyán nézni ránk.

Ma nagyon keveset ültünk, mert csikart a hasam és ráadásul félő volt, hogy drága kutyámnak is hasmenése van… lehet a tegnapi stressz ütött ki rajtunk, mert nem vagyunk közös koszton… ki tudja? Végül marhára szerencsénk volt, mert a bírálatot a ringben a Dobermannokkal kezdték, így seperc alatt letudtunk mindent majd angolosan távoztunk… épp csak köszöntünk az ismerősöknek.

Ma kissé szigorúbb volt a bíró, és csak “ígéretest” kaptunk… De jól van ez így is. Főleg, hogy ma PrezLee nagyon hiszti-peti volt, még a ringben is cirkuszolt De egészen szépen beállt, mert Lacika szólította a ring széléről, úgy figyelte mint aki csodát lát. Szaladni is elég jól szaladt, de a hisztit azért bemutatta. Hiába na, van egyénisége a drágának Ha nem tetszik neki, akkor nem tetszik és kész. Majd belejön…

Bejutottunk a kiállítás területére is, majd megkaptuk a ringet és a számot meg a katalógust is… Ezután szabad foglalkozásként elmentünk és megvásároltuk a vékony nyakörvet… na ennek fölöttébb nagyon örvendtem, mert így valamennyire kordában tudtam tartani a herceget… Így sem volt valami nagyon könnyű dolgom… mert PrezLee totál “belendüld”. Na nem is csodálkozom, hiszen annyi annyi játszópajtás forma volt ott, és ő meg egyetlen egyel se játszódhatott!!! Hát ekkora igazságtalanságot!

PrezLee ismét a csúcson volt… mint mindig. Most ő volt a hangzavar egyik fő forrása… Szinte két órán keresztűl ugatott, majd egyhuzamban… Már nem csak én röhögtem rajta, hanem a dobermannosok nagy része, meg az arra járok, meg végül is mindenki… persze voltak akik rossz szemmel néztek ránk, de egyszerűen ő nem akart lecsillapodni… a himnuszt is megugatta, de ez még az elején volt. Jelentem, hogy 12 óra után valamivel “normálisabb” lett, és azután már csak 10 percenként kürtölte világgá a nemtetszését.

Fotót egyetlen egyet se készítettem, mert választanom kellett… biztos kezekben tartom a kutyát, na igen a póráz végétől, vagy elengedem galibát okozni és fotózok kedvemre… Nem igazán vágytam arra, hogy totál káoszt okozzon, a fotógépet se akartam tönkre tenni, így inkább fotók nélkül maradtam… van ilyen is.

Végül “nagyon igéretest” kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyökei még puhák. Még ácsorogtunk egy adagot, majd szép lassan hazafele indultunk, de menet közben meggondoltam magamat és kijöttem falura. A kutya agyilag ki van fáradva… ez látszott rajta, hogy ahelyett, hogy Győző kergetésbe kezdett volna ácsorgott az udvaron. Holnap van még egy hajrá, kiváncsi vagyok hogyan fogja végighisztizni a holnapi napot is…

Még hozzátartozik a vicces részhez… hogy kiderült létezik valami kis könyvecske… amibe a kiállítás eredmények lesznekszépen bevezetve. És már nagyon közel volt a “bevonulásunk” pillanata, amikor kiderült, hogy hát azt be kellett volna szerezni… na ekkor átvágtuk magunkat a tömegen, ami elég komplikált művelet volt, beszereztük a könyvecskét és visszavágtáztunk. Még volt egy pár lebírálandó kutya előttünk, vagyis sikeresen vissza is értünk.

Az online dog show befejeződött… nem nyertünk semmit… hiába na, mondtam én, hogy a szakértők azok külön műfaj és ők valami fura szemüvegen keresztül látják a világot :D, s a nagy szakértelmük miatt az igazán fontos dolgokat nem tudják észlelni De meg lehet tekinteni az eredményeket, végül is szemre szép kutyákat választottak…

A  különdíj azonban külön említést érdemel Ez mégiscsak mutatja, hogy ezek a szakértők is tudnak röhögni, ami természetesen az egyik nagyon fontos dolog.

Na ideje elvinnem az ebet egy reggeli sétára aztán kocsiba pattanni és eljutni a kiállításra is… még a végén lekéssük, pedig 6 előtt 10 perccel már ébren voltunk!!!

Ezzel a képpel neveztem be:

majd amint lehet szavazni azt is ideteszem ki tudja még nyerünk is … ej de jól fogna… a sokmindent amit tönkre tett a lakásban tudnám pótolni

Itt meg a hírecske is megtekinthető és hallható a drága kutyám kényeskedő ugatása

Kis kerülővel de felértünk a Fellegvárra, gyakorlatoztunk egy sort, de most huncutul máshova vittem, nem a gödörbe, mert a végén megtanulja a drágaság, hogy szépen szalad mellettem… de csak a gödörbe, aztán mind kérhetem, hogy ott rendezzék meg kérem a kutyakiállításokat mert a kutyám csak ott tud szaladni!!! Ezután találkoztunk még egy kutyással, lesétáltunk a gödörbe is, ahol PrezLee talált egy labdát amivel labdáztunk és “add ide”-t játszodtunk.

View the Video