Éljen május elseje!

Ma elmentünk tekeregni az erdőbe majd görkorizni. Már javában róttuk a köröket, PrezLee ügyesen húzott (ha éppen volt kedve) vagy szaladt mellettem, ha nem volt. 2-3 helyi kutya megugatott, megmorgott, majd gondolom látták, hogy “ezek mégcsakazért is itt idétlenkednek de csendes bolondok” és békünket hagytak… Egy két ugatás volt felénk az elkövetkező körökben, de ez már csak a miheztartás végett… Igaz volt nálam egy kis flakon víz, amivel az acsarkodó vezérebet kicsit megloccsantottam… aham, én is a miheztartás végett. Érzem, hogy előbb utóbb “elfogadjuk” egymást… mármint ők azt, hogy én és ebem ott gurulunk meg szaladunk,  én meg, hogy néha megugatnak… és netán ha baj van akkor megjelenik valami fehér autós herceg és megment… Ahogyan első alkalommal megjelent valami kék autós, igaz nem herceg, de ez is meg akart menteni ám!!!

A helyzet fölöttébb vicces volt. Ugyanis épp a fékezés művészetét igyekeztem elsajátítani, mikor egyszer csak a kutyák nekifogtak ugatni. Namármost ha lökött ebem elindulna (nem teszi szerencsére…) akkor még gyalog is elvinne, nehogy kerekekkel a lábamon. Mindezt a fojtó lánccal …  Persze ő nem tudja, vagy teszi magát, hogy nem tudja, hogy erősebb mint én.  S akkor én viszonylag “instabil” módon igyekeztem megállni, amíg elmegy a kocsi, miközben az ebek ugattak minket, és ekkor jelent meg a megmentő. Vagyis ő volt a kocsiban. Ahelyett, hogy továbbállt volna, megállt. Szerintem azt hitte megijedtem a kutyáktól (mennyire szerencsétlenül állhattam képzelhetitek!!!) és kiszólt, hogy vigyázzak mert “rém veszélyesek”… Vigyorogtam egyet, hogy ühüm, köszi, de nincs nekem bajom a kutyákkal, csak nagyszájúak, a fékkel van inkább gondom.

Nézett. De tényleg. Nagy tágra nyílt szemekkel. Az arckifejezése valami rajzfilmbe illő teljes érthetetlenséget sugárzott… Azt hiszem rosszul esett neki, hogy hőstettét (megmentési szándékát) semmibe vettem… és nem voltam hajlandó valami igazi hercegkisasszony módján elájulni… Hiába na, későn kapcsoltam, addigra már elment. Valszeg valami más megmentésre vágyó hercegkisasszony felkutatására sietett… Ja és a kutyák tényéleg nem ettek meg… Akkor sem, és ma sem!

Hogy mi köze van ennek a dolognak a május elsejéhez? Nos ennek az égvilágon semmi de semmi köze nincs. De van annak ami most következik.

Jó 4 kör után kifáradva elindultunk hazafele. Úgy tervveztem elgurulok a Kauflandig és vásárolok ezt meg azt. És lehet amazt is. El is indultam, de akármerre akartam venni az irányt arrafele mindenhol dugó volt. Így hát értetlenül bár, de hazajöttem többszöri nekifutás után.  Ejsze nem fogok félórákat állni a sorban, és szennyezni a levegőt, inkább hazajövők és elmegyek a sarki boltba alapon…Még mindig csak hözöngtem magamban és egyszerűen nem értettem mi a fene franc ez a hatalmas tömegmegmozdulás, mintha mindenkire most jött volna rá a mehetnék!!! A boltban tudtam meg végül! Hogy holnap május elseje. A munkások ünnepe! És a sok kisi szorgos jómunkásember igyekszik valahova.

Tuttira itthon maradok. Ha borus az idő, holnap senki nem lesz az utcákon!!! REMEK. Komolyan! Imádom ezeket a tömegelvonulós hétvégeket. Ilyenkor kell igazából a “citybe” maradni…

Minden vélemény számít!