Éjszakai kacsacsipogtatás

Nem tudom mi ütött belé az uraságba, de az éjszaka neki biza kedve volt játszani. Történt ugyanis, hogy megint készültem dolgozni éjszakába nyulúan, és olyan 2 óráig ment is minden rendesen. Ekkor azonban szabotőrök ellenem fordultak és elzárták az internet csapot. Na anélkül meg nem igazán élet az élet, így elmentem aludni. Olyan fél három fele már szenderegtem, mikor hallom,hogy PrezLee elindul.

Jön megy a szobába, kopognak a “patái” a parkettán, teszi a fekhelyét jobbról balra, cibálja a rongyot (mert az is bekerült a rettenetes szobából!) ledobja, majd veszi a sünkacsát és elkezdi csipogtatni kitartóan.

Na itt azonban peche van. Mert mikor már szendergek, akkor tuti biztos nem fogok lejönni játszani vele, és örvendjen, ha nem dobom meg valami cipővel… Na ezt csak úgy mondtam, mert biztos nem dobom meg cipővel, ugyanis akkor annak a cipőnek búcsút is mondhatok, ugyanis garantáltan megdizájnolja.

Olyan félórát tartott a kacsa csipogtatás, majd megunta a dicsőséget és dünnyögve lefeküdt aludni.

Minden vélemény számít!