ejnye bejnye…

Úgy látszik PrezLee időnként igényli, hogy “megszorongassam a nyakát”… Kissé kezdett elszemtelenedni. Ma kimentünk sétálni a domboldalra, édes kettesben. Megint nekifogott az eszetlen ugatásának, most azonban megtoldotta egy kis csipkelődéssel is. Kapott egyet a fejére a pórázzal, de nem igazán vett komolyan. Végül is azzal bosszantott fel, hogy elrohant lefele, jó messze és utána tette az angolt… nem akart visszajönni.

Ezzel a “teszem a süketet” viselkedéssel ki tud hozni rendesen a sodromból. És most is sikerült neki. Hívtam, gyere vissza, de semmi válasz… végül elindult felém, de úgy jött mint aki inkább megy. Meg se mozdultam, nem mentem fele, elvégre ő kell hozzám jöjjön nem én fogok rohangálni utána. Jó tíz percbe került neki míg a távolságot “sikerült” megtennie, mert minden hókupacot megszagolt, minden követ lepisilt: nyilvánvalóan húzta az időt. Első gondolatom az volt, hogy igencsak megverem, de tudom, hogy ez nem jó… Végül itt csak annyi történt, hogy tartottam a nyakörvet, dugja be a fejét. Ezután elindultunk lefele.

Ahogy elindultunk, igyekezett előre kerülni, na itt már elszakadt a cérna, hevesen megrántottam a nyakörvet, vissza hátra uraság, meg leszorítottam. Természetesen vicsorgott és nem tetszett neki, ellenben jó mérgesen nekifogtam “hörögni” neki… Igaz nem akartam fura hangokat hallatni, de lévén nagyon berekedve elég “hörgősre sikerült” ahogyan leordítottam a fejét a helyéről…

Végül egyességre jutottunk: ma én voltam a főnök… Hazafele jövet végig TUDOTT szépen menni pórázon, úgy egy fél lépéssel mögöttem… Nem fog sokáig tartani 😀

Kíváncsi vagyok, hogy holnap lesz-e megint ugrabugrálós ugatás, vagy “így nem szabad viselkedni” csak akkor ha ő képzeli magát nagyfőnöknek…

Minden vélemény számít!