Tegnap séta közben történt egy igencsak említésre méltó dolog. A két kutya együttműködött, ami még soha nem történt meg. A békés “legelés” közepette a másik domb oldalról elkezdett rohanni két kutya vadul a mi két ebünk fele. Egy ideig azt hittem, hogy távoli csaholásokkal megússza mindenki, de nagyon harciasan közeledtek. Győzőnek szakadt el a cérna, mint általában, ő a sokkal balhésabb kedvű, így nekifogott ő is rohanni feléjük. PrezLee a nyomában a szokásos kamikaze akcióval, hogy leállítsa, ami meg is történt, de idő közben túl közel kerültek az “idegenekkel” és egy verekedés szerűség volt kialakuló félben. Győző úgy érezte most már nem hagyhatja annyiba és neki is fogtak csatározni. Kiabálhattan utánnuk, sacc per kb semmit sem ért… DE ekkor történt egy érdekes, PrezLee egy kettő beugrott a bakalódásba, segített Győzőnek és elkergette 2 perc alatt a másik harcias ebet. Ezután szépen együtt baktattak vissza a dombra.
Nem kell megijedni, nem vérre menő kutyaharcokról van szó, hanem olyan egyszerű “nagypofájú” hörgés morgásról, ami általában PrezLeen ideig óráig látszó jóságjeleket hagy, Győzőn pedig meg sem látszik semmi. A másik ebeknek sem esik bajuk, gondolom ez afféle fiús dolog, hiszen szinte naponta megrendezik ezt az egymásnak pofázást a domb másik oldaláról és havonta egyszer jól megmutatják egymásnak, majd tovább folytatódik minden…
És azért nagyon érdekes, mert PrezLee eddig a Győző “hangoskodásait” egykedvűen nézte, nem avatkozott bele, most meg egyenesen látszott, hogy “elintézte a dolgokat”