Azt hiszem kezd nagyon hiányozni az úrfi 😀 Na jó, nem hiszem,hanem már nagyon hiányzik. Ma utána akartam menni, de másképp alakultak a dolgok, és végül úgy döntöttem, hogy hétvégéig hagyom falun. Betegségem kvázi utolsókat rugja, de még tartogat meglepetéseket… Időnként megmagyarázhatatlanul kipirosodik a bőröm, fáj, meg viszket, majd minden elcsitul… Most vagy a betegség vagy én rúgom az utolsókat… kiderül nemsokára 😀
Közben egy cikket leltem, aminek a címe:
“Dobermann, a félreismert őrgróf” a kezdő mondatokat idézem… nagyon nagyon igazak: “Kevés olyan kutyafajta létezik, melytől oly mértékben tart a kutyás és nem kutyás társadalom egyaránt, mint a dobermanntól. Elég kiejteni a nevét, és a hangos nevetgélés elnémul, a kedélyes beszélgetés megdermed, az emberek többségén páni félelem lesz úrrá.” majd tovább haladva a következőket:
“A probléma akkor kezdődött, mikor ezt az attraktív külsejű, intelligens állatot felfedezte magának a filmipar, és az “ügyeletes négylábú rosszfiú” szerepét osztotta rá. Nincs még egy fajta, melyet annyit foglalkoztattak volna e téren, mint a dobermann. A sikeres filmszereplés azonban kétes hírnevet szerzett számára: a moziba betérő vagy a tévé előtt ücsörgő emberek agyában szép lassan gyökeret vert a kép: ez az a fajta, amely öl, pusztít, gyilkol, terrorizál, és eszement módon veszélyes.”
Na igen. 😀 nem is csodálkozok (eddig se csodálkoztam), hogy a postás ennyire retteg és azon sem, hogy sokan, akiknek lila gőzük sem volt a kutyáról kezdetben nagyon tartottak tőle. És meglepődten állapították meg, hogy jééé ez nem is esz meg …
P.S. Elolvastam a cikket és bár egymagamban voltam itt a szobában, végig csak bólógattam, hogy tényleg ez így van, pont ilyenek a dobermannok ahogyan itt le van írva! Az emberek hozzáállása is ilyen…
P.S P.S … szerencsére nekem “scooby doo” fajta kutyám van 😀 A gyerekek egyenesen szeretik a barna scoobydoobee dobermannomat 😀