Dobermann mint sportkutya

Ha valaki sportkutyát szeretne, melegen de nagyon melegen ajánlom a dobermannt neki. Szinte képtelenség kifárasztani és nagyon jól bírja az iramot. Legyen az gyaloglás, szaladás vagy biciklizés, dobermannal mindez élvezet. De ez mondjuk csak akkor igaz, ha az a dobermann nem olyan lüke mint PrezLee. Mert ő sem fárad ki, de vele nem mindig élvezet ezeket a sportokat művelni. Valahogy túl sok energia szorult belé, és fél nap gyaloglás után is eszébe jut idétlenkedni, ugrabugrálni meg ugatva játékra hívni a félhulla gazdáját. Ma egy lightos bicajozásra indultunk el, végül 12 km lett belőle, hegyre fel völgybe le alapon, PrezLee mindvégig elől rohant, terepet szemlélt, majd jött megnézni, hogyan lihegünk a dombon felfele. Azt hittem miután hazaér, kiborul és alszik egyet, de tévedtem, a kerítésnél lesi az utca mozgását, mint aki épp a sarokig volt csak kivíve és a sok energiától nyugtalan.

A szaladás esetén enyhén gátló tényező, hogy nehéz terepen kell szaladni. Avagy földút, mindenféle kövekkel, gödrökkel díszitve, és nem elég, hogy az embernek a lába alá is be kell néznie, még PrezLeetől is óvnia kell magát, mert olykor olykor rátör a bolondéria és mindenképpen segíteni akar. Ezt meg úgy képzeli el, hogy elkapja a pórázt és szaladás közben jó nagyokat ráncigál rajta.

De ezen apróságoktól eltekintve, tényleg szuper mint sportkutya. Ma például egy gyár hátsó kerítése mellett suttyomban telefonáló tizenéves kölyök szeppent meg eléggé, amikor a semmiből a nyakába lihegett egyet egy megtermett barna dög, azonnal fel ugrott majd tovább habogott a telefonba, mert PrezLee azon kívül, hogy elszaladt mellette még csak meg sem ijedt a “nincs mit keresnie ott” idegentől. Ilyen szempontból imádnivaló, azt hiszem nem acélból hanem kevlárból vannak az idegei, mert annyira nem volt ott mit keressen egy gyerek és mégis rá sem hederített a hirtelen felpattanó “őzre”… Tovább menve valami kóbor ebek csapatostol rontottak elő, PrezLee meg nagyon ügyesen igazából rájuk sem hederítve annyit figyelt csak, hogy ne jöjjenek túl közel. Amúgy nem ment lerohanni őket, vagy letámadni a kutyákat és azok sem mertek nagyon közeledni, csak kellő távolságból pofáztak a levegőbe.

Ami azonban PrezLeere ráférne az egy kis szófogadás,. Kicsit több önállóság szorult belé mint amire szükség volna, és sokszor hajlamos felülbírálni az egyszerű parancsokat. A gyere ide nem mindig jut el a füléig…

Szóval ha valaki kitartó, jó sok terhelést bíró, szívós ebet keres “sport társnak”, melegen ajánlom a dobit neki. Tuti nem fog csalódni bennük!

Minden vélemény számít!