Ma különleges dologban volt részem 😀 Nagyon kedves élmény.
Szóval 😀
Baktatok. Fülemben fülhallgató, szól a zene.l A fejemen sapka, nyakamban sál, vastag kabát, be vagyok bugyolálva és kicsit fázok is. Egyik kezemen van kesztyű, a másikat nem találtam meg… Az a zsebemben van. PrezLee mellettem, szájkosárral, szépen baktat. Nincs sok kedve neki sem, látom rajta, hogy egészen szorgalmasan szedi a virgácsait mellettem. A bokrok se igazán érdeklik.
Másik oldalon, megáll egy autó. Látom, mert ugye mikozben csak baktat az ember lánya az ilyeneket észreveszi. Épp nézem, hogy a tetején olyan koporsó szerű csomagtartó van, és elkezdem törni a fejem, hogy vajon mennyiben töri meg az ilyen az autó aerodinamikáját mondjuk 130-al autópályán… Kiszáll egy középkorú alak a kocsiból. Látom, hogy int… nekem, mert más nincs arra. Gondoltam, lehet eltévedtek. Kiszedem a fülemből a zenét okádó dugót, PrezLee mereven elkezd figyelni az “ellenségre”, és megkérdem mit mondott, mivel a zene miatt nem halottam… erre ismét fülig ér a szája, vigyorog és aszongya: JUJ DE SZÉP DOBERMAN. Nekem is van, és olyan szép, hogy megálltunk nézzük meg. Mennyi idős… stb. Na meglepett 🙂 Megköszöntem, megkérdezték még mennyi idős, még mondtak ezt meg azt de a lényeg, hogy nagyon tetszett nekik PrezLee.
😀 Jó tudni azért, hogy vannak még erre felénk is Dobermániákusok 😀 Akik a Dobermacskákat szeretik és kedvelik, na és nem ítélkeznek felettük a filmekben látott hülyeségek miatt.