Dobermalac

Szép lassan felfedezem, hogy PrezLee sokkal több mint egy “sima kutya”. Nem csak a szőrét tekintve sima, és nemcsak a kutyaságát, hanem az egyéniségéről van ám szó!  Azt már tudom, hogy tulajdonképpen engem rettenetesen becsaptak amikor eladták nekem kölökként a dobermacskát de valahol kicsi volt, édes volt, elfogadtam, hogy ő már csak ilyen… ellenben most rémesen csalódott vagyok, mert kiderült, hogy nemcsak dobermacskám van, hanem dobermalacom,ha meg jobban megnézem és nem szépítem a dolgokat akkor doberdisznóval van dolgom.  Na jó, mondjam úgy, hogy néha tényleg doberdisznó, olyankor legszívesebben leszúrnám és kolbászt készítenék belőle, szerencséjére gyorsabban szalad mint én, és mire visszajön elszáll a mérgem…

De térjünk csak a dobermalacságra…

Tegnapi rémesen hosszú bejegyzésem után kicsit részletezzem a mai napot.

Megnéztük a forma 1-et, majd mivel kisütött a nap kedvünk támadt kicsit tekeregni. Be is ültünk a kocsiba, PrezLee ugye a csomagtartóba foglalt helyet, mert neki ott a helye ebben az autóban, már ügyesen tudja, csak szépen benéz az utastérbe 😀 és kimentünk a város közeli zöldbe. Elindultunk az erdőbe, majd az út az erdő mellett vezetett egy ideig. Itt PrezLee sajátos “kirándulás” formát vett fel, ugyanis ő az út mellett haladt, de az erdőben. Időnként kinézett, hogy megvagyunk-e, majd visszarohant az erdőbe.

Szinte végig párhuzamosan haladt velünk, valahol az erdőben, néha néha csekkolta a jelenlétünket, majd visszacsörtetett a “vadonba”, gondolom vadmalacként kereste direkt a sarat. Kezdetben nem tűnt fel, de egyszer szemünk láttára fetrengett bele előszeretettel a “mocsárba”, ahonnan kitáncolt fekete dobermannként! Persze ilyenkor akar hízelegni és első dolga, hogy dörgölőzzön az emberhez.

Olyan két és fél órát jártunk végül. Kilométereket nem tudom, pedig kíváncsi lettem volna. Főleg arra, hogy mennyit képes rohangálni. Megint próbálkoztam a pedométerrel, ugyanis megtaláltam a minap és kiderült, hogy mosás után is működik… ugyanis egyszer kimostam a mosógéppel.

Ráakasztottam a nyakörvére és hagytam, hadd rohanjon kedvére. Időnként ellenőriztem, de hamar nyilvánvaló lett, hogy a járkálásának a töredékét méri csak. Végül leakasztottam róla és magamra csatoltam, ahol valamivel jobban megközelítette az általam is saccolt kilométereket. Persze természetes, hogy ne mérje rendesen a kutyát, hiszen neki a nyakára van akasztva, és ugye emberi mozgásra volt kitalálva, de gondoltam valamivel “pontosabb” és akkor lemérhető lehetne, mennyi az annyi a kutya esetében. Azt hittem jóval többet fog mérni, de kb 1 óra rohangálása után 700 métert mutatott, majd félóra alatt ami rajtam volt 2 kilométert…

A hazafele vezető ütőn még volt egy két hatalmas sártenger, ahova persze, hogy befeküdt sőt látszott rajta kimondottan élvezi, de szerencsére a kocsiig valamennyire megszáradt. Kimondottan “tengerszagú”, halszagú lett, betöltve ezzel az egész kocsit, és már ott eldöntöttem, hogy ebből biza fürdés lesz.

Hazaértünk, ebédeltünk másodszor is, (finom káposztás húst amiből még mindig sok van a fazékba!!!), majd betessékeltem őkegyelmét a fürdőbe és megmutattam neki a kádat. Persze volt néma tiltakozási akció, azonnal ki akart spurizni onnan, de jött a nagy mennydörgős hangom,hogy irgum burgum de most azonnal bemászol a kádba mert ha nem…. Olyannyira hatásos volt ez a hangoskodás, hogy a kis süket elhitte 😀 és kelletlenül de bevánszorgott a kádba.

Miután a kádban van némán tűri a tortúrát, és meg vagyok győződve, hogy titokban élvezi is az egészet, de az hogy nézne ki, ha elárulná?  Besamponoztam, megdörzsöltem és csak ekkor vettük észre mennyire volt koszos… a barna lé úgy folyt le róla, azt hittem az eredeti színe megy ki a mosástól! Már attól kezdtem félni, hogy fehér dobermannom lesz és az meg már hogy néz ki???

Miután mártír képpel tűrte végig a fürdetési rituálét, megtöröltem a saját törölközőjével (mert az is van neki ám!), és az is fekete lett… ezután egy örömtáncot lejtett a szobába, kissé odadörgölte magát a földhöz, hogy valamennyire elérje a normális kosz szintjét, majd abbahagyta mert hívtam enni.

Uff… a kajálásról nem írtam, de rémesen sokat eszik :))) Na meg annak ellenére, hogy egy nagy fazék kaját tol be állandóan enne.

Minden vélemény számít!