Dilis… mondom én, hogy az :D

Már régebben elmentem egyszer turkálni és egy hatalmas nagy paplannal tértem vissza. Amolyan minden természetes meg társai. És persze ezt PrezLeenek hoztam. Ja amolyan trükkös fogásként, mert nagyon reméltem, hogy ha puha kényelmes fekhelyet biztosítok neki, akkor még dolgozni is fog hagyni ha henyélhet ott… Bevált a trükk.. Szokott jó nagyokat durmolni amíg dolgozok. És legalább békémet hagy.

Csak néha rájön a hoppárlé… és persze az akció közepén veszem észre… amikor már enyhén bevadul és hangoskodik. 😀 Költözteti az “ágyát”… az meg abból áll, hogy a pokroccal letakart pihe puhára össze hajtott paplanát elcipeli a szoba közepére, ott összetúrja, majd cibálja is ha nem veszem észre idejében, és a végén elégedetten vagy rá… vagy mellé fekszik.. Ma történetesen mellé feküdt.. És már csak a “végeredményt” kaptam el…

Meg nap mániás… ha süt a nap, és egy picit is van “napfolt” a szönyegen, akkor már követeli, hogy vigyem a napra a fekhelyét!!! Ha nem viszem én, akkor cipeli ő… és inkább én, mert az még mindig biztosabb, hogy egyben marad, és nem szedi szét miszlikekre a nagy cipekedés közepette!!!

Várom a nyarat meg napsütést… a folyosón már megoldottam azt, hogy a bizonyos piros rúgós divájszal tudjam kikötni, a szomszédokhoz se érjen és mégis tudjon napozni ha kedve tartja, vagy árnyékba jönni ha éppen megunta…

Leave a Reply