Olyan “jókutya”, hogy említésre se méltó. Tegnap már hazafele a kocsiban elaludt, fel kellett ébresztenem mikor hazaértünk és nagyon értetlen képpel bámult fél percet… Felcipekedtem mindent, addig éberen várt majd elunta, még kettőt forgott, majd lefeküdt. Ez olyan 8 óra tájt volt. 12-kor megint felráztam, hogy ideje az éjféli sétát megejteni. Megint kissé meg volt szeppenve, hogy hova akarok indulni, nagy nehezen sikerült meggyőznőm, hogy a sarokig tán csak kimegyünk.
Ahogy hazajöttünk, egyenesen a helyére, kifli és slusz passz.
Reggel 6-kor megint séta… megnézett, hogy ezt most tényleg komolyan gondolom??? Végül kimentünk, kissé felébredt, játszott is egyet, bolondozott is egyet, majd haza és megint alszik… 😀
Hmm ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy oda kéne menjek mellé és nyafogjak, vinnyogjak, piszkáljam… ahogy ő is szokott csinálni velem 😀