Csodálkozott :D

PrezLee ugye városi kutya. Vagyis eredetileg mi a város közepén lakunk ennek következtében amint felnőtt szájkosárral illetve pórázon közlekedtünk a városban. Meg is szokta, csak néha tiltakozott a szájkosár ellen. Mondjuk érthető is. Sikerült neki beszerezni, amolyan hám szerű, a fejére rakható szájkosarat, ezzel tud nyáron rendesen szuszogni, lihegni, illetve az emberek is megnyugodhatnak, hogy a “vérengző fenevad” nem jelent fenyegetést számukra.

Ezzel csak annyit, hogy amúgy sem jelent, no meg nem is vérengző fenevad, de sajnos az emberek fejében nagyon negatív kép él a dobermannokról. Azt is láttam, hogy ha rajta van a divájsz, az emberek is sokkal barátságosabbak vele szemben.

Visszatérve… mióta itt vagyunk, nem járunk ezzel a vacakkal a fején, mivel itt nem vagyunk városon. Még póráz sincs, PrezLee uraság megszokta, hogy csak az ajtón kell kimennie és máris szabad. Tegnap azonban el akartunk sétálni a boltba. Nem akartam szájkosarat tenni rá, mert teljesen felesleges, csak a pórázt. A baj az volt, hogy nincs itt a lánca, és csak a nyakán levő elég silány bőr nyakörv van. Na azzal meg nem mindig viselkedik rendesen (mert ő nincs elkényeztetve csak egy kicsit), így gondoltam előszedem ezt a szerkentyűt, mert amikor ez a fején van nagyon szépen jön mellettem, nem rángat, nem húz.

Na látni kellett volna a kis makrancos lovat Open-mouthed smile Ugyanis elszokott az úrfi ettől és kissé furcsállta, hogy a fején van. Olyan 5 perc kellett neki amíg elfogadta a “megalázó” helyzetet és elkezdett ismét örvendeni annak, hogy megyünk valahova.

Leave a Reply