Csak suttogva

El kell mondanom, hogy az utóbbi 4-5 városi séta alkalmával nem akasztottam rá PrezLee úrfira a hosszú pórázt. Elég sokáig használtam eddig, és most is a kutyasétálós táskámban van. Az egész leszoktatás úgy történt, hogy amennyire tehetem, és az idő is megengedi kimentem a kutyával valahova a város szélére. Mivel itt a népsűrűség a városi tömeg 1%-át sem teszi ki, kocsik sincsenek és semmi egyéb “zavaró” tényező, normális, hogy itt nem is raktam rá a hosszú pórázt. Na meg ha nagyon hülyéskedett és nem akart jönni, ugye csak hátra arc és elkezdtem szaladni a másik irányba. Mindjárt meggondolta magát és azonnal “követett”. Ezt nem tudtam megtenni városi sétakor a zsebkendőnyi zöldbe ahol el tudom engedni egy kicsit…
Így történt, hogy a “normális” városi séta lett valahol a kényszermegoldás és a “kimegyünk ünnepelni a dombra” a normális…

Na és úgy éreztem, hogy most már az összevissza ugrabugrálástól és a “körbe rohanok de azért megtartom a 2 méter távolságot tőled” leszokott… vagyis a mezőn ilyent nem tapasztaltam egy ideje, úgy gondoltam akkor megpróbálom a háromszögben is 😀 és ment minden mint a karikacsapás…

Édesapámmal még néha megcsinálja a figurát 😀 Hétvégeken ha náluk vagyunk akkor részesül hajnali sétában. Persze Győzővel és Balázzsal.

Minden vélemény számít!