PrezLee

Nem is vettem észre ma egész nap, hogy péntek volt! Valahogy olyan kurtán furcsán vasárnap hangulatom volt. Azt hiszem gyakrabban fogok kivenni a hét közepén szabadnapot. Mi a fene, elvégre és utóvégre ki az aki megmondhatja nekem mikor mit csináljak? Senki és ezt nagyon szeretem!

Szóval ma PrezLee a fél napot az udvaron töltötte. Nem érdekelte a hideg, hol komolyan szobrozott a bejárat előtt, vagyis ülve figyelt jobbról balra, hol elrohant és ellenőrizte hogy minden rendben legyen a “tanyán”. Hiába nyitottam ki az ajtot neki, nem akart bejönni. Gondolom ha fázott akkor rohant egy kört…Ha meg nem fázott akkor ült.

Győző szegény még a malacos mókán se vehetett részt, mert régebben nem egyszer történt meg, hogy Malac Manci is nekilódult játszani és egyik másik kutyát feldöntötte… és most ez igazán nem hiányzott Győzinek. Ma mintha mintha már letette volna a fájós lábát, de ez még mindig amolyan sehol semmi. Ellenben ahhoz képest, hogy eddig teljesne a levegőbe hordozta, az is valami ha éppen a lábújjkáival megérinti a földet. Mindenesetre rém bánatos volt, hogy ő az ablakon keresztül nézhette csak az egész cirkuszt (amit PrezLee rendezett a disznóval)… meg a sétába menetelt. Szivszaggatóan szomorúan tud nézni… úgy általában is, de most mióta sokat van nyugalomra “ítélve” még inkább!!!

Ebéd után elindultam és egy jó nagyot tekeregtem PrezLeevel és Balázzsal. Az indulást trükkösen kell megoldani… ugyanis a kapuba megtörtént, hogy nekifogtak civakodni, ki menjen ki elsőre… és akkor meg kell oldani a külön kimeneteleket… ma kimetnem PrezLeevel és elindultam az úton felfele, majd apukám kiengedte utánunk Balázst… szerencsére kint egészen békésen megvannak egymással. Néha néha még elhangzik egy egy morgás, de semmi komoly.

Pár órája érkeztünk haza, és jelentem őkegyelme ki van fáradva, mert azóta egyhúzamba alszik… sőt a kocsiba is végig aludt!

PrezLee kimondottan turbó tud lenni. A múltkori éjszakai kalandok miatt úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a két kutyát kint hagyni, a konyhába, ahol eddig is kettesben aludtak. Nem is volt ezzel semmi zűr, egészen hajnalig, amikor is a két lököttre rátört a játszhatnék és neki is fogtak.

Kimentem, lecsillapítottam egy két hangos “mész a helyedre” , “csend legyen” és “azt a mindenit” beszólással őket, majd visszatértem aludni. Ja persze csak szerettem volna, mert nem úgy megy az… A mocorgást továbbra is folytatták, én meg tettem magamat, hogy alszok…8 körülig sikerült aludnom, majd ismét megébredtem PrezLee rettenetes hisztijére. Erre elindultam pizsamába, fél papuccsal a lábamon és a másikkal a kezembe, hogy na most aztán jó nagyot kap a kobakjára. Erre kiderült, hogy hát apukám indul sétálni vele és Balázzsal, azért van a nagy haddelhadd!!!

Hát ne legyen mérges az ember??? Nem elég, hogy felébreszt, félig mezitlábason kioldalog a hidegbe és még annyi elégtétel se jut osztályrészül, hogy egyet sózzon a kobakjára az elvetemültnek??? :D

Lévén, hogy a karácsony hagyományos családi ünnep, természetesen a családdal töltöttük. Igen ám, de mivel Győzike beteg lábacskával rendelkezik, hát utolsó pillanatra halasztottam a kijövetelt, hogy minél kevesebb gond legyen a két ebbel.  Végül Győzőt meggyőztük, hogy “most az eccer” nemhogy szabad, hanem kötelező bejönnie a szobába… nem akarta elhinni, mivelhogy eddig neki a szobába nem volt szabad bejönnie, ez PrezLee privilégiuma volt. Szóval Győzőt bezártuk a belső szobába, és PrezLee elvolt a  lakás többi részében. Minden egyes alkalommal, amikor Győző kijött (pisilni meg hasonlók) egy negyedórás örömködés volt a két kutya részéről.  Elég simán mentek a dolgok ebből a szempontból.

PrezLeenek nagyon tetszett a karácsonyfa, majdnem ledöntötte, majd mindenáron le akarta csípni a díszeket róla. Végül azokkal is megbékélt és elszórakoztam rajta a nyakába akasztott óriás zenélő csengővel. Na ezt egy ideig nem tudta mire vélni és csodálkozva hallgatta a karácsonyi muzsikát. Szerencséjére ettől is megszabadult mert leszakadt a madzagja…

A karácsonyi vacsora alatt többször kellett rekciumozni az ebet, mert ő is az asztalra akarta tenni a fejét, nehogy lemaradjon valami jóról, majd nagy nehezen megadta magát és lefeküdt az asztal alá. Ez lehet nem volt a legjobb ötlet, de igazán csak éjjel derült ki. Ugyanis PrezLee kipihente magát!!! És emiatt egész éjjel mocorgott. Kezdte azzal, hogy a ruháimat lepakolta, majd a papucsomat kezdte el rágcsálni, pechére felébredtem és mindent magasra helyeztem. Ekkor kezdte az ajtókat nyitogatni, a redőnyt félig letépni, majd a szüleim szobája fele vezető ajtót próbálgatta. Persze ez olyan 10-15 perces szundító szünetekkel, hogy azért kelljen minden alkalommal megébrednem a tevékenykedésére!

Mikor végre ezeket is megunta, nekifogott a flakonnal játszani, ami természetesen a síri csendben jó hangoskodás volt. Ezt is elvettem tőle, ekkor kitalálta, hogy csak ül (feszesen vigyázzba vágja magát) és nyafog meg sípol. Leteremtettem egyszer kétszer, erre befejezte és úgy tűnt végre nyugodtan alhatok egy két órát, de kiderült, hogy tévedtem.

Egy adott pillanatban, arra ébredtem, hogy olyan 15 centire a képemtől egy nagy barna dobermann fej bámul a képembe meredt szemekkel, enyhén megbabonázodva. Ahogy kinyitottam a szememet farkas szemet néztem ezzel a tüneménnyel, ami hirtelen átváltott egy örvendő dobermann fejbe, mert gondolom észrevette, hogy sikerült felköltenie, és akkor jááááááácccuunnkk????? pofi következett. Neeem jáccunk, pucolsz a helyedre… aham, gondoltam én, mert ekkor ő már játszott és a takarót cibálta le rólam meg a párnámat akarta ellopni… Érdekes módon a rokonaim jutottak eszembe mégpedig azok, akik szerint a “dobermann nézi az ember nyakát” - innen lehet folytatni, hogy azt képzelik, hogy nézi és a nyakára fog szökni. Mert PrezLee kétségtelenül nézte a fejemet, meg a nyakamat, de alig várta ébredjek meg… s gondolom szívesen képen nyalt volna ha nem nyitom ki a szemem idejében…

Valami 8 óra körül jutottam el oda, hogy “megszabadultam” tőle és pár órát ezután aludhattam… ugyanis ki lett csapva ökegyelme az udvarra, meg a konyhába. Érdekes, hogy otthon soha nem csinálja az eszét, éjszaka alszik… de itt… tudja a fene, itt totál bedilizik…

A ledes nyakörv kérem kipurcant. Jobban mondva megszakadt a szál, nem bírta a strapát, vagyis fikarcnyit se ér- mint ledes nyakörv!. Az ötlet remek lett volna, és PrezLee mint karácsonyfa pótlék is jól nézett ki, de a második használatkor felmondta a szolgálatot. Igaz, a hibás valahol én voltam.. NA nem azért mert a nyakára én tettem fel, hanem egyszerűen azért mert a vékony lánccal használtam és egyszer keresztbe állt a lánc a ledes nyakörvén, ami gondolom az első feszítéskor jól belevágott a vékony szálba. Na nem baj.

Csináljunk úgy mint Micimackó amikor a mézet megette a bögréből és, hogy mégis vigyen valamit ajándékba Fülesnek, hát nekiajándékozta a csodaszép bögrét, amire Bagoly ráirta, hogy “boldog születésnapot”… szóval örvendjünk, hurrá hurrá, mert legalább mint fényvisszaverő nyakörv megmaradt, és nem is kell izguljak, hogy kifogy az elem :D… a ledes gyűrűnél kevesebbet tartott, ellenben kicsit drágább volt Még szerencse, hogy a további ledes izéket is megrendeltem, valahol nem biztam én ennek a nyakörvnek a hosszútávú használhatóságában!!!

Ezt most szerintem kevesen találnák ki!!! De ez lett Győzőnek a legújabb beceneve Pobeda. Mint az orosz óra márka, csupáncsak azért mert állítólag (a tv szerint, és mint tudjuk a média nem mindig mond igazat …) az, hogy Pobeda azt jelenti, hogy Gyözelem

A hétvégén csak szokásos sétáinkra mentem el a kutyával. Olyan hülye idő volt, hogy semmi kedvem nem volt a sárba tocsogni. A hétvégére volt “dobermannos találkozó” megbeszélve (egyelőre csak 2 dobi van a képbe), de elmaradt ugyancsak az időjárás miatt…

Valami van PrezLeevel… mert teljesen agyament. Azon gondolkoztam, hogy vajon nincs valamiféle tüzelés ideje, mert a minap megjelent egy egész kutyacsorda… és rég nem volt ilyen. PrezLee meg szagol a levegőbe és egész nap nyüsszög, nyafog, hisztizik. Ja és ez kegyetlenül fárasztó!

Ma mintha már normálisabb lett volna mint az utóbbi 2-3 napba…

Jó lett volna a hétvégén kimenni legalább falura, de egyelőre a családi tanács “kitiltott” minket onnan Elég lesz karácsony estéjén békefenntartókat játszani, és PrezLeet lecsillapítani, hogy békét hagyjon Győzőnek, így nem vállaltam a hétvégi kiruccanást. Remélhetőleg a műtég után hamar fel fog gyógyülni a kis gomboc.

Műtét lesz sajnos a Győző törésének a vége. Méghozzá hétfőn. Ej, haj, van ilyen. Ma elvitték a dokihoz, és recseg ropog a lába, félő, hogy nem jól gyógyul meg, így melegen ajánlott a műtét. Off off, nagyon elszomorít, de ugyanakkor remélem, hogy hamarosan helyrejön és nyoma se marad ennek a gyerekkori problémának!

Mármint PrezLee!!!  Ma az agyamra ment, felbosszantott, rongált, tönkretett dolgokat és jó sokat nyafogott is, de mindez csak ráadásnak. Mert ma nem voltam itthon egész nap vele… 11-kor elmentem, és volt pofám itthon hagyni egyedül egészen 4 óráig… mármint kb, annyit amennyit egy “normális” kutya naponta egyedül marad…

Kezdjem csak el sorolni a mai napot… először is a “hagyományos” hagyj békém kávézom idő alatt (kb fél óra reggel, amikor is kávézom és ökegyelme kint van hagyva… csak így ihatom meg nyugisan a kávét … ezalatt az idő alatt “betört” a fürdőszobába, a mosógépről ellopta a samponomat, KINYITOTTA a kupakját(!!!) és a háromnegyedét (a teli flakonnak) kiürítette a földre… majd nézte csodálkozva a művét.

Ennek következtében a fördőszoba ajtóra vonatkzó biztonsági berendezést megkétszereztem… Vagyis nem egy szék van az ajtó előtt, hanem immár kettő, így nem fér az ajtóhoz, nem tudja kinyitni. Egyelőre. De szerintem hamarosan rájön, hogy a székek elmozdíthatóak… kiváncsi vagyok mikor.

Ezután nem történt semmi különös, csak 5 percenként kellett valamelyik ajtót becsukjam, mert most már nem csak egy ajtót próbál meg a “megfogom a kilincset” módszerrel kinyítni, hanem az irodámban levő összeset… vagyis mind a hármat. Befele, kifele nyilik? nem baj, kisérletezni van ideje és meg is teszi. Végül addig húzza a dolgokat (az idegeimet igazából) amíg hangos ordíbálás lesz a vége: MENJ A HELYEDRE!!! Na igen, kb 5 percig marad ott, ha elég erősen ordítok… ha nem akkor “röhög” rajtam… Nagyon komisz dög

Szóval 12kor el kellett menjek itthonról. És PrezLee itthon maradt. Nem tudtam pontosan mikorra érek haza, így amit tudtam bebiztosítottam. De hát nem lehetett mindent. Ellopott egy villát, megrágta a végét, ellopta a nylon fóliámat, elrágta a végét, de dobhatom az egészet a fenébe, illetve az egyik csavarhúzomnak a nyelét rágta szét. Ezen kívül lerágott egy virágot, lecsippentett egy másikból és a pokrócát a szoba közepére hurcolta.  A sótartót is a földön találtam meg… Szóval keményen tevékenykedett az úrfi amíg nem voltam itthon…

Csak belegondolok és elhülök, hogy mégis miket úsztam meg azáltal, hogy ritkán hagyom egyedül!!!

Prezlee minden nap valami újra képes… meglepetések sorozata. Borozgattam a barátaimmal, és természetesen ez olyan alkalom amikor kutyástól vagyok ott. Ilyenkor a gyerekek elszórakoznak az ebbel, eb elszórakozik a gyerekekkel, meg kap egy csomó finomat (mogyorót, popcorn-t, vacsorát, mindegy, de kap) … és itt derült ki, hogy PrezLee kérem szépen szereti a bort is… Ez a PrezLee néha nagyon Tigrisre emlékeztet.. Micimackóból, mert igazán ő se tudja mit szeret és mit nem, de kipróbál mindent és ha szereti akkor nem bírja abbahagyni.

A fotokon érdemes még megnézni néhány újdonságot: a ledes nyakörv, ami remekül működik mint fényvisszaverő, mert mint ledes már kevésbé… de ez is az én hibámból, shhht nem megmondani senkinek. A másik meg PrezLee szeme alatt az első “szép” és igazi forradást… Balázstól kapta… na de lesz ez még így sem…

Tano egy gyönyörű szép FEKETE DOBERMANN! Aki PrezLee új barátja. Ma voltunk a fellegváron és minden a legnagyobb rendben volt. A két kutya azt hiszem instant szerelembe esett egymással, mert egy percig nem mozdultak el egymás mellől. Annyira édesek voltak, hogy az csak csodálnivaló! Ma nem vittem fotógépet, mert már teljesen sötét volt, de lehet holnap kimegyünk a Bükkbe és akkor viszek. Jaj de örvendek, hogy a két kutya nem akarta megenni egymást! Mert nagyon félő volt, hogy az fog történni, hogy összekapnak.

Nem tudom meddig fog tartani ez a “szerelem”, lévén mind a kettő kan kutya, és nagyjából egykorú illetve egy súlycsoportú is… egyelőre Tano egy kicsit alázatosabb, de ez nem föltétlenül lesz így mig a világ. Persze időközben megjelent Paco is, meg még néhány kutya és PrezLee megint összekapott Pacoval… nem nagyon, csak hrrrr-mrrr volt, mert Paco tette a nagyot, de PrezLee mint már tudjuk nem hagyja magát.