PrezLee

Vagyok ám… kint hagytam falun … és alig telt el két óra és máris hiányzik a rosszalkodása… végül is valahol muszáj volt kint hagynom… kedden reggel korán viszem a “szakértőt” falura, hogy mérje fel a telket.. már több hónapja várunk a “cédulás” szakértő  néni megjelenésére, és most volt ideje… nem volt kedvem megkérdezni, hogy mit szólna, ha a kocsiba egy kutya is utazna, így ma inkább kivittem ebedlit és ott hagytam. Elvégre neki is jót tesz pár nap távolságtartás, nekem is sikerül kipihennem a fáradalmakat és annál jobban fogunk örvendeni a viszontlátásnak.

Kezdeném azzal, hogy rém fárasztó… lehet, hogy PrezLee egy jó lapáttal még rátesz, de amúgy is rém fárasztó!!! Reggel 6 órakkor ébredtem, majd elvittem sétálni, és szerencsére PrezLee rendes eb, reggel elvégzi a dolgát és délutánig nincs vele gond… mármint nem kell szedegessem a produkcióját mondjuk a kiállítás közepén… szóval reggel sétáltunk, és ez is olyan volt mint bármelyik másik nap… ma is le akarta szedni a kesztyűmet, mert ez most már mindennapi dolog. Fél nyolc fele indultunk el. Menet közben két magyarországi autó a nyomunkba szegődött… végül elértünk, leparkoltunk és ettől a perctől kezdve PrezLee megkergült… Nyűszített, nem találta a helyét, szökkent, szóval minden ami hozzá tartozik.

Bejutottunk a kiállítás területére is, majd megkaptuk a ringet és a számot meg a katalógust is… Ezután szabad foglalkozásként elmentünk és megvásároltuk a vékony nyakörvet… na ennek fölöttébb nagyon örvendtem, mert így valamennyire kordában tudtam tartani a herceget… Így sem volt valami nagyon könnyű dolgom… mert PrezLee totál “belendüld”. Na nem is csodálkozom, hiszen annyi annyi játszópajtás forma volt ott, és ő meg egyetlen egyel se játszódhatott!!! Hát ekkora igazságtalanságot!

PrezLee ismét a csúcson volt… mint mindig. Most ő volt a hangzavar egyik fő forrása… Szinte két órán keresztűl ugatott, majd egyhuzamban… Már nem csak én röhögtem rajta, hanem a dobermannosok nagy része, meg az arra járok, meg végül is mindenki… persze voltak akik rossz szemmel néztek ránk, de egyszerűen ő nem akart lecsillapodni… a himnuszt is megugatta, de ez még az elején volt. Jelentem, hogy 12 óra után valamivel “normálisabb” lett, és azután már csak 10 percenként kürtölte világgá a nemtetszését.

Fotót egyetlen egyet se készítettem, mert választanom kellett… biztos kezekben tartom a kutyát, na igen a póráz végétől, vagy elengedem galibát okozni és fotózok kedvemre… Nem igazán vágytam arra, hogy totál káoszt okozzon, a fotógépet se akartam tönkre tenni, így inkább fotók nélkül maradtam… van ilyen is.

Végül “nagyon igéretest” kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyökei még puhák. Még ácsorogtunk egy adagot, majd szép lassan hazafele indultunk, de menet közben meggondoltam magamat és kijöttem falura. A kutya agyilag ki van fáradva… ez látszott rajta, hogy ahelyett, hogy Győző kergetésbe kezdett volna ácsorgott az udvaron. Holnap van még egy hajrá, kiváncsi vagyok hogyan fogja végighisztizni a holnapi napot is…

Még hozzátartozik a vicces részhez… hogy kiderült létezik valami kis könyvecske… amibe a kiállítás eredmények lesznekszépen bevezetve. És már nagyon közel volt a “bevonulásunk” pillanata, amikor kiderült, hogy hát azt be kellett volna szerezni… na ekkor átvágtuk magunkat a tömegen, ami elég komplikált művelet volt, beszereztük a könyvecskét és visszavágtáztunk. Még volt egy pár lebírálandó kutya előttünk, vagyis sikeresen vissza is értünk.

Készülődünk a kiállításra. Mind tipikus végignéztem a ruhatáramat és semmi viselhetőt nem találtam… tök mindegy hova készülők, úgysem találom meg az “igazi” holmit… Lássuk csak a vinnivalókat: a kocsiban ott van “eredetileg”… vagyis már a kocsi alapfelszerelései közé tartozik a vizes tál illetve egy flakon víz. Ezzel nem kell külön foglalkozzak. Aztán a hosszú vékony póráz is megvan, szép kék, és PrezLee nagyon szereti rágni. Törzskönyv, befizetési díj rendben, egészségügyi könyvecske rendben. Valami pokrócot még bepakolok, legyen őkegyelmének mire lefeküdnie ha éppen úgy adódik… Csak nehogy a kutyát felejtsem itthon nagy igyekezetemben, mert az elég nagy gáz lenne

Az online dog show befejeződött… nem nyertünk semmit… hiába na, mondtam én, hogy a szakértők azok külön műfaj és ők valami fura szemüvegen keresztül látják a világot :D, s a nagy szakértelmük miatt az igazán fontos dolgokat nem tudják észlelni De meg lehet tekinteni az eredményeket, végül is szemre szép kutyákat választottak…

A  különdíj azonban külön említést érdemel Ez mégiscsak mutatja, hogy ezek a szakértők is tudnak röhögni, ami természetesen az egyik nagyon fontos dolog.

Na ideje elvinnem az ebet egy reggeli sétára aztán kocsiba pattanni és eljutni a kiállításra is… még a végén lekéssük, pedig 6 előtt 10 perccel már ébren voltunk!!!

Mi a fene… valami reklámot láttam és be is neveztem az ebet egy fotóval valami versenyre  elvégre és utóvégre miért ne… majd számítok, hogy valahonnan kerülnek szavazók is

Ezzel a képpel neveztem be:

majd amint lehet szavazni azt is ideteszem ki tudja még nyerünk is … ej de jól fogna… a sokmindent amit tönkre tett a lakásban tudnám pótolni

A múlt hétvégén valami riportot készítettek… és PrezLee uraság is szerepelt a TV-ben Egy képet készítettem, és amikor ez a bácsi beszél, akkor mögötte PrezLee hangoskodik… sőt még egyszer kétszer a felvételen hallszik a hangja ő volt a legnagyobb szájú kutya a pályán. Igaz nem ő a főszereplő, de természetesen minden nagy sztár előbb kis szerepekkel kezdi neem??? Na ő leginkább háttér zajként szerepel de legalább ott van :D

Itt meg a hírecske is megtekinthető és hallható a drága kutyám kényeskedő ugatása

Ma délután nagyon fájt a fejem és hullafáradtnak éreztem magamat. Délután frászt, hiszen még csak 2:22 volt. Levittem pisilni majd szépen a helyére tessékeltem én meg az ágyba másztam és mint aki jól végezte dolgát elaludtam. Ő is aludt… négy óra körül kezdett el mocorogni és hisztizni, jobbnak láttam kivinni egy sétára amíg valami még épp a házból. A fejfájásom valamennyire elmúlt de azért egy adag megmaradt és rém morcos és mogorva voltam… erre mit művel PrezLee??? Hát ő is morcos és mogorva lett! Ráadásul rém szófogadatlan, összevissza húzott, mind előre akart menni, vagy hol jobbra, hol balra kitérni. Végül jobbnak láttam bekapcsolni a zenét és lecsillapodni, mert “ez így már nem megy” stílusban szinte ordibálni is kezdtem az ebre… Végül szépen kiderült, hogy amint lecsillapodtam… ő is lecsillapodott és szépen tudott már jönni mellettem… Valami elképesztő ez, mert már nem először veszem észre magamat, hogy rém dühős vagyok, vagy ideges és a kutya is pont olyankor viselkedik úgy mint egy kisördög… máskor, meg kis angyalként tud jönni, és ő is csupa mosoly…

Kis kerülővel de felértünk a Fellegvárra, gyakorlatoztunk egy sort, de most huncutul máshova vittem, nem a gödörbe, mert a végén megtanulja a drágaság, hogy szépen szalad mellettem… de csak a gödörbe, aztán mind kérhetem, hogy ott rendezzék meg kérem a kutyakiállításokat mert a kutyám csak ott tud szaladni!!! Ezután találkoztunk még egy kutyással, lesétáltunk a gödörbe is, ahol PrezLee talált egy labdát amivel labdáztunk és “add ide”-t játszodtunk.

Most olvasom, hogy Romániában, pontosabban Bukarestben lesz megtartva 2012-ben az Euro Dog Show. Hümmm… na ez szerintem fölöttébb érdekes lesz, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a budapesti “minden elvárást tökéletesen kielégítő fantasztikus” szervezést mennyivel lesznek képesek még jobban “felüllicitálni”…

itt tölthető le a PDF, amiben egy újságkivágás szerepel, angolul.

Nem úszom meg szárazon ezt a kutyát az tuti… állandóan valahol kék folt, karcolás, karmolás vagy új púp keletkezik rajtam… szerdán a kesztyűmet vadászta le rendületlenül és a nagy felugrálások és csatározás közepette a kezem tele lett karcolásokkal… kezdek úgy kinézni megint mint akinek valami bolond macskája van. Na de tegnap este, viszem le, és a lépcső aljában szoktak parkolni egy kocsit. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne lehessen elmenni mellette, vagy csak nagy “kínok” között.  Szóval haladunk lefele a lépcsőn, és PrezLee uraság szépen jön mellettem…hihetetlen de megtanultuk, hogy lépcsőn lefele nem rángatunk.

Kitért a kocsi mellett, majd elkanyarodott balra és ekkor szökkent egyet, megrántott, a kezem a falnak csapódott és jól lesuróltam az amúgy is durva felületet.. Emiatt a kezem most úgy néz ki mintha valakit jól orrba vágtam volna… de nem vészes, nem halalos lesz szerintem ennél komolyabb is

Persze a PrezLee új hobbyjáról van szó! Mert a drágaság megtanulta, hogyan kell kinyítni az ajtókat. Ennek következtében tegnap bezárodott a fürdő szobába. Mert kinyította, bement, majd rosszul tervezte a dolgait és kifele jövet bezárta saját magát. Én az irodában voltam, hallottam, hogy nyöszörög, de nem tudtam, hogy a fürdőből sírdogál! Így lelketlen gonosz gazdiként hagytam hadd sírjon, majd elmúlik. Végül befejeztem a dolgomat és mikor kimegyek PrezLee nincs sehol! Persze kapcsoltam egyből, hogy egyetlen hely ahol lehet az a fürdő szoba… és megkaptam ott. Egy nadrágomat lehúzta a mosógépről és azon tanyázott…

De az ajtó nyitogatásnak ezzel még nincs vége! Mert kérem szépen szép lassan rájön melyik ajtó milyen irányba nyilik… az iroda ajtó például befele… és ezt olyan ügyesen nyitja… Megfogja a kilincset a szájával, lefele nyomja, majd finoman húzza az ajtót, ami ettől a kecses mozdulattól természetesen kinyilik.  És ekkor PrezLee nagyon büszke lesz a teljesítményére, néz, hogy látom-e mit csinált, majd szépen lefekszik az ajtó mellé… ezzel nem is lenne semmi komoly baj, csak annyi, hogy mostanában hideg van, és megértem én, hogy kell ám szellőztetni is, de azért ennyire nem igénylem Becsukom az ajtót és 5 perc múlva újrakezdi a nyitogatást… Minden esetre előkészítettem a gépet, hogy legközelebb mikor nekilát ajtót nyitni, akkor filmezzem le, mert annyira aranyos!!!

Tegnap volt alkalmam rendesen átfagyni… kb 2 órára volt szükségem amíg ismét érezni kezdtem a végtagjaimat. Pedig forró levest ettem, forró teát ittam, de annyira belém állt a hideg, hogy sehogyan se akart kimenni… Ja végül egy jó félórás forró vizes zuhany rakott rendbe. Na de mára már felkészültem és bepakoltam a sapkámat és a kesztyűmet is. Korábban mentem, így négy óra körül már “gyakorlatoztunk” PrezLeevel. Csakhogy ma ismét rájött a hoppárlé… minden áron el akarta kapni a pórázt és rángatni. És nem hagytam… ekkor aztán kezdett akaratoskodni, hörögni meg morogni, de kicsit megszorongattam a nyakát… Végül is csak sikerült lecsillapodnia, és tudtunk szaladni is. Egészen szépen szalad… ha van kedve természetesen. Mert ha nincs, akkor kérem szépen mindent meg kell szagoljon, mindent el kell kapjon, akkor is ha éppenséggel csak egy fűcsomóról van szó, vagy mindegy mi az csak ne figyeljen…

Ezután kergetőzés következett, mégpedig egy fával játszódtuk el az “add ide” játékot. Hát ezt nagyon élvezi. Hatalmas köröket ír le, közben szökdécsel, ugrabugrál. Majd valamennyire csak elfárad, és ekkor lefekszik tisztes távolságban és várja, hogy menjek vegyem el… Na igen, felpattan és elszalad ahogy közeledek, de valahol ez az “add ide” játék lényege.

Ma egészen jól ment a gyere ide!!! Nagyon örvendtem ennek, és fogom folytatni amit egy két napja kezdtem el… vagyis hívom, ha nem jön, hagyom ott, megyek el, ha akkor se jön, akkor baj lesz, mert el is bújok aztán mind kereshet… sőt… ma még akkor is működött a gyere ide, amikor ott volt már 5-6 kutya a téren és játszodtak.

Igen ám, de egyszer elkezdtem fázni. Ekkor előszedtem a sapkát és a kesztyűt és kitört a “háború”… mert még vasárnap, fahordás közben játszódtam vele, úgy, hogy kesztyű volt a kezemen… Rájöttem ma, hogy nem kellett volna. Mert ahogy a kezemre húztam, őkelme azonnal azt hitte, hogy ez most megint olyan játék… mármint az, hogy ő megfogja a kesztyűs kezemet!!! Hirtelen lekaptam a kesztyűt és minden “felindultsága” elmaradt… megszagolta és megpuszilta a kezemet, majd csak állt és nézett… felhúztam, rögtön “támadásba” lendült a kesztyű ellen… szidtam is mind a bokrot!!! Mert fagyott le a kezem és ha nyugalmat akartam akkor nem húzhattam fel a kesztyűt…

És ezzel a mai sétának még nem volt vége. Eltekeregtünk az állatorvosi rendelőig egy doboz Pet Phos-ért, majd onnan természetesen hazasétáltunk.

A szájkosárral még néha bakóladik, szeretné levenni, de azért elvan vele.

A homlokomról a púp sikeresen visszahúzódott alig észrevehetővé… de nagyon fáj…

Ja. ma technikai okok miatt elmaradt a kutyasulizás. Szombaton is elmarad a kiállítás miatt, így csak jövő héten lesz ismét hancurparty az ebnek.