Kategória: Fotók

Született kismalac a szüleimnél. Ez nem is lenne olyan nagy dolog, csakhogy az egyik kissé gyengélkedett, és nem tudtuk ha jó ötlet ott hagyni a többi között.  A többiek kikezdtek vele, lökdösték, csipkedték a fülét, így jobbnak láttuk bevinni a konyhába. Igen ám, de kismalac nem gondolta ezt olyan jó ötletnek, így heves ordítozásba kezdett, meg kereste a megszokottat. Mondjuk ez érthető is. Ami fura volt, hogy egy ekkora kis lényből hogyan tud kiférni ilyen hangos és erőteljes visítás…

PrezLee nagyon rendesen viselkedett. Először furcsán nézte, majd megszagolta, nyalogatni kezdte és ő is nekifogott sírdogálni. Legyenek egy icipicit nagyobbak, biztosan lesz nagy kergetőzés az udvaron…

Érdekes volt látni, hogy a malac szinte egyáltalán nem tartott PrezLeetől, nem ijedt meg tőle mikor hozzá ért.

Készülünk a hidegre kérem szépen… igaz, hogy tavalyi fotók ezek, na meg amikor a tavasszal elpakoltam a téli cuccokat a szekrényből jött ránk a szórakozás, de meg kell mondani egészen dögösen állnak a narancssárga cuccok PrezLeen!  Persze mindez csak a fotó kedvéért volt felvéve, miközben hevesen lett fegyelmezve, mivel le akarta szedni magáról. Nincs megszokva semmiféle ruhával, mert azt valahogy nagyon hát hogy is mondjam… sutának tartom. Nem öreg, nem beteg, ha fázik rohanjon. Na meg ráadásul télen amúgy sincs annyit kint mint nyáron. Szerintem egy egészséges kutya nem fázik meg attól, hogy félórát rohangál a hóban, ha utána van esélye átmelegedni.

Ez a két eb NEM NORMÁLIS. EGY kicsit sem. Tegnap elmentek tekeregni, és mikor visszajött, mind a kettő iszappakolásos volt. Olyannyira, hogy végül slaggal lettek lemosva, mert ömlött róluk a sár.  Vannak fotók is természetesen, másképp hogyan tudnám bizonyítani mennyire nem normálisak? :)))))

 

 

 

Néha nem is tudom, hogy malaccal, vagy kutyával van dolgunk… Győző is meg PrezLee is imádják a tócsákat, amint tehetik rohannak és belevetik magukat a sártengerbe. Van itt a közelbe néhány ilyen, kicsik, alig pár méteres átmérőjű pocsolyák, amelyet a drágalátos ebek már kívülről ismernek. Lehetetlen elkerülni őket, mert akkor sehova se mehetnénk. És legyen hideg vagy meleg, mindkét eb előszeretettel mártózik meg bennük.

Persze PrezLee-nem nem látszik, ellenben Győző annál inkább elrettentő példa tud lenni… Na egy ilyen mártózás után valahogy így nézett ki:

A következő “szett” ismét Győzőről szól. Aki szerintem fejébe vette, hogy minket kell őrizzen, mert állandóan az ajtónk előtt fekszik. Egy lábtörlőt tettem oda, MAGUNKNAK természetesen, hogy ha sár van tudjunk lábat törölni, de ő kisajátította “rongyinak”, mert igyekszik félig meddig azon feküdni. Persze a rongy jóval kisebb mint ő, de ez se számít, csak érhessen hozzá.  Tegnap azonban tekergő PrezLee ellopta a Győző rongyát és behozta a szobába. Mivel PrezLee a konyhába alszik éjszaka, este helyre vittem, és jóval később vettem észre a “Győzi rongyiját”.  Ő természetesen itt feküdt az ajtó előtt, de amikor a lábtörlőt kitettem a helyére, szépen rákúszott, hogy a fejét arra tegye, közben meg elégedetten nyögött, hogy na végre…

Tíz perc se telt el, máris hangosan horkolt.

na és végül még egy, ami kb félórával ezelőtt készült, aminek a címe : “kutyaélet”…

egy áthorkolt éjszaka után jólesik a pihenés a jó meleg napsütésben…

Szépen el van rendezve a helye a sarokban. Bejön és valami semmi perc alatt elvégzi a “szükséges módosításokat”, hogy a helye így nézzen ki:

amikor hátrafordultam és megláttam megint mit művelt (mivel ez rendszeres nála) megdobbant a szívem 😀 Tudtam, hogy nem “apja fia”, hanem biza rám hasonlít 😀 😀 😀

Mert… az én asztalom örökké ilyen: (és most rend van :D*)

az “apjáé” meg:

szépen rendbe téve!

Hiába na azzal vigasztalom magam, hogy  a zseni a háoszban is megtalál mindent :))) Természetesen tudom, hogy ennek a “nemes tulajdonságnak” a rendes neve az, hogy “rendetlen”, de mennyivel jobban hangzik, hogy “zseni” 😀

* 2 monitorom van, mindkettő működik. A paradicsom lé nem véletlen van ott… Anyós főzte és nagyon finom(hogy ne csak rosszat mondjak szegényről :D)…Bal oldalt egy Ficus Natasha üldögél meg ugyancsak látható egy két papírzsepi ugyanis jó náthás vagyok. A kép címe lehetne akár “Csendélet paradicsomlével” de ez utólag jutott csak eszembe.

Na de most mit lehessen csinálni vele, ha neki így tetszik?

Csak azért adtam ezt a címet a bejegyzésnek, nehogy az igazi behemót megsértődjön. Mert PrezLee kérem nem behemót csak éppen egy nagy “dög”, aki jódolgában azt se tudja mi rosszat csináljon.

Hogy már egy hete itt vagyunk, valahogy jobban megszokták egymást az ebek. Győző szokta játékra hívni PrezLee-t, aki hajlandó is játszani vele. Elkezdenek kergetőzni a kocsi körül, rohannak jobbra balra, majd hirtelen vége lesz mindennek. Mindezért PrezLee a hibás, kommunikációs gondjaik vannak. Ugyanis PrezLee ha játszik kissé “bevadul”. Elkezd hörögni, morogni meg hangoskodni. Teszi mindezt játékból, csakhogy Győzőnem is van “kutyabecsülete” és nem tetszik neki ha ez a jöttment városi ficsúr megmorogja… Ilyenkor megáll és büszkén várja, hogy na biztos vagy benne??? És PrezLee egyáltalán nem biztos, azonban a játék abbamarad. Fél nap míg újrakezdik.

A reggel a kert végébe levő ajtón “osontam” ki velük. Tettem ezt mert mindenféle szedett-vetett népség csámborgott az utcán, mert azok is mind járkálnak meg jönnek mennek, ahelyett, hogy otthon dolgoznának például :D. Itt elvégezték a dolgukat, megszaglászták a megszagolni valókat majd Győzőnek virágos jókedve kerekedett és nekifogott bolondul rohangálni fel alá, közben PrezLee-t is hívta.

Na és ismét elkezdődött a játék, PrezLee most is nekifogott hangoskodni, de valahogy ott kint a semleges területen mindez nem zavarta a Győző büszkeségét, így elég sokat rohantak. Olyan jó volt nézni a két lököttet…

Hoztam fotókat is róluk. Bár nem a játékról, csak úgy tegnap készítettem egy pár felvételt.

Győző komolyan veszi a feladatot: őrzi a házat, azt a szobát pontosan ahol mi vagyunk. Igaz, hogy közben horkolva alszik, de lévén hatalmas dög, amikor az ajtóba elfekszik jóformán se ki, se be nem lehet menni. Elég csak ha stratégiai ponton helyezkedik el, mert durmolva is pontosan elvégzi a feladatát 😀 Nem enged be senkit.

PrezLee bámul előbb a konyha fele… valami 10 percet állt így, szinte mozdulatlanul. A kép jobb oldalán látszik az ami megmaradt a szúnyoghálóból.  A dizájnos lyukak természetesen PrezLee műve.

Majd megfordult és 10 percet nézett a másik oldalra:

Ekközben Győző aranyosan feküdt, gondoltam készítek róla pár képet. PrezLee meg a háttérben szobrozik.

PrezLee közben sértődötten a helyére vonult és duzzogott…