Hurrá ismét szombat… persze reggel korán csörögnek az órák… mármint az óra meg a telefon. Már rég ébren voltam, mert természetesen az első csengetésre megébredtem, de kivártam az utolsót is, ahhoz, hogy kiszálljak az ágyból. PrezLee nagyon meg volt indulva, mintha már tudta volna mi következik. Nyifi, nyafi jobbra balra, felugrunk félig ledöntjük gazdit és minduntalan a tudtára adjuk, hogy igyekezz má’ mert lekéssük a nagy akciót!!! Kávét nem tudtam inni… ahhoz már túl késő volt, de szerencsére tegnapról maradt egy korty, azt bevágtam… egy Túró Rudit is a zsebembe tettem uzsonnának. Mogorva és morcos voltam egy kicsit és PrezLee egy cseppet sem volt kollaboráns… na sebaj, nagy nehezen sikerült elindulni.
Meg szerettem volna állni a benzinkútnál de förtelmes milyen sokan voltak, így ha maradok benzit venni, elkésem a találkozásról… és biza ezt nem akartam 
Végre megérkeztünk, a többiek egy része már ott volt, épp pakoltak be a kocsikba, majd természetesen tovább mentünk. Mikor oda is megérkeztünk (a helyre persze) akkor következett a hacacáré és a cirkusz ebkutyával. Mert ő mindenképpen azonnali hatállyal indulni akart volna, én meg még nem… És rángatott cibált, hogy majd ott haraptam le azt a csodaszép fejét fülekkel együtt…
Végül megúszta a leharapást, már csak azért is mert elindultam vele, hogy a kerülő úton közelítsem meg a “pályát”, mert egy beindult PrezLeevel nem lehet csak úgy leszaladni a domboldalon… Közben elvégezte a dolgát is, ennek meg végképp örvendtem, mert reggel mindig elvégzi …és ha már elvégezte akkor legalább nem kikötés után jön rá. Mindenképpen elégedettséggel nyugtáztam ezen egészségügyi tevékenységét, és becs szóra nem is lett volna semmi bajom ha nem rángat és cibál össze meg vissza. Jól összevesztünk, eccer kéccer kiordítottam magamból a dühömet de ha valaki azt hiszi, hogy ez komolyan meghatotta… akkor az a valaki nagyot téved.
A bosszantó természetesen az, hogy PrezLee csak ilyenkor lesz ilyen totálisan agyament… sétakor rendesen jön mellettem, szófogadó meg minden hozzá tartozó… kicsit heves de ennyire azért nem “csinál amit akar”…
Na végül sikerült “megszabadulnom” tőle, vagyis kikötve, biztonságban volt a fa mellett és természetesen nekifogott üvölteni nemtetszése kifejezésének érdekében. Egyszer kétszer felakadt a lába, hozzá mentem, kiakasztottam, erre a süket azt hitte, hogy el is engedtem és nekilódult… még egy szép nap kitöri a nyakát!!!
Nagy sokára értette meg, hogy áááá ez megint olyan, hogy én ide ki vagyok kötve és idegesítenek mert nem velem játszanak hanem más kutyákkal… Meggyőződésem, hogy váltig azt ugatta, hogy mélységesen mindenki szégyellje magát amiért vele ezt meg meri bárki is csinálni… de főleg én… mert miféle dolog ez, hogy a kis parancsoló és uralkodó hercegnek nem teljesítem a kívánságait!!!
Készítettem pár fotót, de mint tipikus, valahol a legtöbbször lekéstem a legjobb akciókról, olyan is van, hogy a képen nem szerepel semmi látnivaló, másik része csupa homály… na szóval bénáztam rendesen, de mint már említettem, reggel morcosan indultam, úgyhogy ez van más nincs ezt kell szeretni alapon olyanok a képek amilyenek…
Végül ez is véget ért, PrezLeere azt mondták, hogy “nagyon ügyes vagy te, csak sokan nem tudják”… na ezt pontosan nem értem, hogy ki kéne tudja, hogy mennyire ügyes, mert szerintem bőven elég ha én tudom, és ha meg vagyok vele elégedve… természetesen nem mindig de úgy alapjáraton…
Ja és ne felejtsem el, megint csináltunk egy kis baklövést, kis közös “akció” volt részemről és PrezLee uraságtól!!! Mert készültünk haza menni, kiakasztottam a rúgós divájszból, ráakasztottam a nyakörvet, pórázt, mindent igyekeztem összeszedni… és ekkor nem fogtam eléggé a pórázt, PrezLee meg a szokásos hevességével rántott egyet rajta, kiszabadult és mint a veszett rohant a kék karhoz… El is kapta és hát ha nem lett volna “illetlen” a dolog (mármint hűha de nagy gond, mert elszabadult a pokol, akarom mondani PrezLee…) és akkor becs szóra nekifogtam volna röhögni… Mondjuk a helyzet az, hogy nem mindegyik kutya olyan, hogy nem fog neki bakalódni… ezért kell midig minden kutyot pórázon tartani… végül is megértem, hogy idegesek voltak rám is meg PrezLeere is, de annyira komisz fejet meresztett amikor boldogan oda rohant a karhoz és elkapta, hogy na végre… hogy csak a cukrom ment fel ezerrel… mégpedig azért mert tudtam, hogy nem fog akarni hozzám jönni és hogy nekifog cikázni vagy a karral, vagy anélkül örömében…
Ezt is megúsztuk végül, persze leb@sztak de hát ilyen is van az életben
Na és akkor következzenek a képek…
Durcás…
PrezLee “egyenruhában”… a hám természetesen azért piros nehogy megigézzék na és a megtévesztés kedvéért… páran kérdezték, hogy “lány????” mondom neeeem… de végül is nagyon jól áll rajta a piros
Nézőpont:
Valami ilyesmit láthat PrezLee.. persze pár centivel közelebbről.
És kis ugatás:
az enyééééém!!!
Hoppá repülök!!
kár, hogy homályos…
féljen mindenki !!!
nini egy kigyóóóó
az a bizonyos kék kar amihez a végén boldogan rohant
a repülő kutya
a társaság egy része
egy másik része…
egy bájos rottweiler
admin | 
11 9th, 2008| 
