Ma valami 3.45 kor már indulásra készen álltam, és kb még 10 percet vártam PrezLeere… mert a kezembe a pórázzal, hívtam magamhoz, ő meg ugrándozott, ugatott és “vitatkozott” velem… Szökkent jobbra, szökkent balra, ugatás sorozat majd kezdtük elölről… végül mégiscsak belátta, hogy nyakörv póráz nélkül nem megyünk sehova és nagy nehezen “megadta” magát a “kegyetlen sorsnak”…
Már mikor elindultunk elég hideg volt kint. De mivel felfele mentünk a Fellegvárra így eléggé kimelegedtem én is. A gödörbe gyakorlatoztunk egy kicsit, PrezLee úgy megy mintha jönne 😀 mindent meg kell szagoljon, minden más érdekli csak az, hogy mit mondok neki, na az nem…Na ezzel a dologgal volt egy kis “összekoccanásunk” és a vége fele már egészen szépen szaladt… néha néha kiindult a “körből” teljesen más irányba de visszatereltem és folytattuk. Hát nem lesz tökéletes ring dresszúra de valamilyen szinten boldogulunk majd a kutya kiállításon.
Ezután még egy flakonkergetést megejtettünk, majd hasra estem vagy kétszer is, amíg rájöttem, hogy valami csapadék szerűség rakodott le a fűre és annyira csúszik, hogy az már szőrnyű. Játszódtunk “gyere ide”-t is, amikor nagyon otthagytam, és ő meg rájött, hogy ez már nem vicc és jött utánam. Az egyik ösvényen elindultunk, itt ő bóklászott a bokrok között, hívtam nem jött, majd “letámadott” egy arra sétáló párt. Persze szerencsére “kedves” támadás volt, mármint ment óda fenék csóválva és ugrándozott, ezek meg nem ijedtek meg tőle. Rögtön hívtam, félig meddig elindult felém, majd elnézést kértem de nem volt semmi gond… Kicsit zavaróak ezek a “viselkedései”… mert tény, hogy nem bánt senkit, de egy szívbajosnak mind magyarázhatok…
Ezután elindultunk egy “körsétára” mert már enyhén szólva vacogott még a zoknim is… ekkor találkoztunk Coraval, akivel első alkalom, hogy akkorát rohant mint egy eszeveszett. Majd a térre mentünk, ahol szép sorjában jöttek meg a kutyák. A kis westievel jó félórát hörgő-morgót játszódtak. Ez elég érdekes volt, mert Cora is és PrezLee is a kis westiet valami féle játékszernek tekinti, és nagyon nem veszi komolyan. Az meg ideges lesz és hörög… akkor a nagyon szökkennek körülötte, bökdösik és ugrálnak el, majd megint megbökik és így tovább. Ja ma nem felejtettem el, és vittem a “maradék” ledes izét… így PrezLee ma is szépen villogott és láttam merre jön meg.
Kicsit összekapott Pacoval… szerencsére az nem úgy verekszik, hogy össze vissza harapja a másik kutyát, hanem a termetével leteperi. Na igen, csak PrezLee nem szereti hagyni magát. És Paco nekifogott pofázni neki, PrezLee meg kimutatta a foga fehérjét, és volt egy összekoccanás. Természetesen a majd 80 kilót nem lehet összehasonlítani a PrezLee kilóival, így nyilvánvaló, hogy Paco “leteperte”… ezzel egy kis ideig megint helyre állt a nagy egyensúly, gondolom pár napig nem lesz összekoccanás köztük… de PrezLee még nagyon sokat fog erősödni.. És sajnos úgy nézem, hogy lesznek itt komoly csatározások is.. Na majd kiderül, elég lesz akkor gondolkodni rajta.
Végül mikor már azt hittem teljesen oda fagytam úgy döntöttem, hogy hazajövök. Legközelebb sapka, sál és kesztűt is tutira viszek,mert hazafele a pórázt is alig tudtam fogni, annyira meg volt fagyva a kezem. Már egy jó órája itthon vagyok és még mindig ráz a hideg, annyira belém állt 😀 Tanulság: itt a tél a nyakunkon!!!
U.I. A hazafele úton leszedtem PrezLee nyakából a villogót és jelentem az is kipurcant! Mert a ledes divájsz leesett a gyűrűről!!! Lássam ha valamivel meg tudom ragasztani 😀 de végül is már 2 estét kibírt és ez már több mint amire számítottam!!!