Tegnap alig ettek az ebek, még egy adag megmaradt reggelre is. Aztán napközben főleg PrezLee uraság még kapott falatokat, mert hogy is lehetne nem adni neki??? Hiszen olyan drága! Úgy tud kunyerálni, kuncsorogni a falatért, hogy kiesik az ember kezéből! De ma este a szokásos időben nem kaptak enni. Néha kell egy két böjt nap is. Csakhogy az ő biológiai órája jelzi, hogy enni kéne…
És akkor jön könyörögni. Ha nem megy, akkor hisztizni. Mivel az se megy megint finomabbra veszi és bújuk. Ha egyik nem figyel rá, akkor megy a másikhoz. Ha az is teszi magát, hogy nem veszi észre, akkor fogja a pokrócát és nekifogja cibálni, mert tudja, hogy ezzel sikerül felhívnia magára a figyelmet… ha mégsem akkor következik az éneklés 😀
Na ezt hallani kellene! Fekszik eléggé suta pózicióba és wáwáwáwáááááwáááwááá hangokat hallat. Nem ugatás, hanem nyafogás formába. Majd kontrázik rá wájwájwájwáj. Semmi reakció még mindig… vagyis van, mert munka közben úgy röhögünk rajta, hogy csak na. De nem nézünk rá, nem szólunk hozzá… Mert ha mégis ránézek kacagva akkor kezdődik előröl. Jön a fejét a kezemre támasztja, és “elolvadok úgy szeretlek” szemekkel néz… csak kapna valamit enni 😀
Hát nem fog … Annál jobb étvággyal fog enni holnap! Úgyis rengeteget zabál, mert itt falun van konkurencia…
Csúcs azért milyen jól egyezik a két kan kutya! Ott né 2 havonta egyszer összekapnak, de legtöbbször az is elkerülhető ha jól odafigyel az ember. Mert csak a kaja körül vitáznak. Ha külön “légtérben” kapnak enni, és miután befejezték az evést elvesszük a táljaikat. Így nincs vita közöttük.