Az ellenség

Sötét van kint, nagyon sötét… csak valami izgő mozgó fények cikáznak a ház falán. Amikor lementem a kutyával elfelejtettem meggyújtani a villanyt ami az egész udvart bevilágítja… nagy hiba volt, mert így az udvaron szinte szurok sötét maradt. Vidáman dudolgattam magamban mit sem sejtve a veszélyt. PrezLee pisilt, kissé kába és álmos volt amikor elindultunk, mert azelőtt pár percel ébredt fel… ő sem vette észre az ellenséget! Már kifele tartottunk a garázsból, kicsit többet időztünk mert felmostam a földet is, ezalatt a kutyának is volt ideje felébredni… és amint kijöttünk, zárom a garázst PrezLee nagyon ideges lett! Mert ő meglátta… hamarabb mint én … nekem annyi időm maradt, hogy bezártam a garázst és jó szorosra megfogtam a pórázt. PrezLee morgott, nem ijedt az meg, a baj az, hogy az ellenség sem!!! Egy tapodtat sem mozdult csak állt némán a sötétben… a kapu tárva nyitva, az utcáról bejövő fények sejtelmesen világították meg hatalmas testét… Nagy is volt, kövér is! Hirtelen ötlettől vezérelve még csak azért sem ijedtem meg… elindultunk az ellenség fele. PrezLee hátán a szőr az ég fele állt, a morgása egyre erősödött… ahogy közeledtünk egyre jobban…  majd felfedezte ő is azt amit már rég láttam… az ellenség nem volt “más” mint az udvari kuka 😀

Minden vélemény számít!