Autózás

Mondanom se kell, de mindenfélét olvastam arról, hogy a kutyák nem szeretnek autózni… Kissé furának tünt nekem, hiszen minden eddigi kutyánk valahol autóbolond volt, önként ugrottak ki be a kocsiba, szóval ezzel nem volt soha semmi probléma. Nagyon reméltem, hogy PrezLee is ilyen lesz…és nem csalódtam benne negativan…mi az, hogy autós problémák? No ez nállunk teljesen fordítva jelentkeznek… Addig van gond amig sikerül elrendezenem a hátsó ülésen a pokrócot, mert hadakoznom kell a kutyával, aki amint kinyílt a kocsi ajtaja, mindegy, hogy melyik, de azonnal be akar ugrani… ha meg véletlenül sikerül neki, és mondjuk a pokróc nem került az ülésre akkor elég szívós munkát igényel amig ki lehet hámozni onnan…

Már úgy is jártam, hogy nem szándékoztam menni sehova, csak éppen kerestem valamit a kocsiban…PrezLee behuppant és rettenetesen szemrehányó szemekkel nézett rám amikor tudattam vele, hogy biza nem megyünk sehova… és igenis ki kell szállnia a kocsiból. Volt olyan, hogy elsőre a kutyát pakoltam be… utánna vissza a lakásba és még negyedórát szöszmötöltem amig mindent ellenőriztem, csomagokat leszállítottam, bepakoltam a kocsiba…és ő addig szoborként, mozdulatlanul ült a kocsiba…még akkor is amikor az ajtót nyítva felejtettem.

Üzletben vásárolni is simán tudok (persze ha nincs kint katasztrófálisan dög meleg…) mert ő csak üldögél a helyén és türelmesen vár. Jó, nem két órát, de a negyedórát kibírja.

Az autóban önként vette fel azt a szokást, hogy a hátsó ablakon néz ki…néha olyan mint azok az ősrégi bólógatos műkutyák, csak néz ki, szemlélődik és elvan mint a befőtt… hányás, rosszullét, soha nem jelentkezett… Az ablakon nem szereti kidugni a fejét, ez valahol ugye még jó is. Még akkor sem amikor mondjuk dugóban ácsorgunk…

Valahol nagyon örvendek, hogy ilyen jól kialakult az autózási mániája… És nagyon mókás tud lenni, ahogyan ha a garázsba megünk néha ad egy egy nyelves puszit a kocsinak… nemhiába az én kutyám 😀 mind a ketten imádjuk ezt a kék tragacsot 😀

Leave a Reply