nincs-kep

Aludtunk!

Három hét után végre aludtunk mi is egy kiadósat éjszaka. Ugatott PrezLee egy adagot, nem ült teljesen csendbe, de úgy látszik szép lassan megszokja az itteni hangokat, zajokat és nem zavartatja magát minden kis piti semmiségért. Tök vicces ahogyan kell vinni sétálni, mert hiába a hatalmas udvar, az udvar előtt még egy hatalmas szabad tér ahova nyugodtan mehetne bóklászni, ő nem hajlandó egyedül menni sehova, csak ha megyünk mi is vele.

A tegnap előtt egy öreg bácsit ijesztett majdnem halálra… elmentünk a falu egyik vége fele tekeregni egyet. A kutya szabadon volt, hisz szinte sehol senki, amúgy meg nem érdeklődik az emberek iránt, a kutyák is el voltak mind húzódva valahova az árnyékba. Egy adott pillanatban PrezLee is kezdte keresni az árnyékosabb helyeket és egy elhagyott ház udvarára vonult be. Ennek 2 oldali kerítése hiányzott, kettő megvolt. Csakhogy PrezLee nem jött vissza kerülni, hanem a hátsó oldalon indult el hozzánk vissza vezető utat keresni, ez pedig a következő szomszéd hátul nyitott kapuja volt, mert egyszer csak felfedeztük a kutyánkat a következő ház udvarán. A bácsi egy hordót tologatott és szinte dermedten állt meg, amikor a saját udvarán egy termetes bestia vágtatott végig… majd nem találva itt se kifele vezető utat, ismét visszavágtatott ott ahol érkezett, a bácsi meg mint a rajzfilmekbe csak nézte mi történik. Végül megértette, hogy “eltévedt” ebről van szó, majd kiabáltunk mi is, hogy ne féljen tőle, nem bánt senkit, mire nevetni kezdett az egész eseten és megmutatta hol nyissuk ki a kaput. Így kiszabadítottuk volna PrezLeet a kalamajkából… ha meg nem lát egy macskát az udvaron, amit muszáj volt kicsit megkergetnie… Hát azt hiszem elég hamar elfut a hírünk a faluban a “bestiáról”…

 

Minden vélemény számít!