PrezLee – a barna dobermann

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy postásként nehéz lehet neki, elismerem, biztos voltak esetek amikor megtámadták a kutyák, amikor nem bánt nem bánt alapon mégis mittudomén megmorogták vagy netán megharapták is… OKE. Meg van értve, fél a kutyától. RENDBEN… de amikor valaki ennyire hülye akkor már kezelni kéne.

Tegnap elÅ‘tt… immár tudja, hogy itt a házban van egy 3.5 hónapos, fölöttébb “vérengzÅ‘”, “emberevÅ‘” és még sok egyéb idióta jellemzÅ‘vel rendelkezÅ‘ Dobermann.. szerinte persze. És szerintem még mindig csodálkozik, hogy életben vagyunk és nem evett meg. Na mindegy. Tegnap elÅ‘tt amikor jött, Tibi a kutyával átment a másik szobába. Mert tudom, hogy fél tÅ‘le, és nem akartam kitenni annak, hogy ez a “fenevad” netán megcsókolja… örömébe, hogy jött valami. Szóval direkt elküldtem, ajtó becsukva, rettegÅ‘ szemek úgy is. Kezdi mesélni, hogy Å‘ tudja… minden marhaságot tud, attól kezdve, hogy majd leharapja a fejünket, hogy megeszik az embert, hogy 5 évesen megbolondulnak, hogy a nyers hústól vadak lesznek és egyéb süket dumák. Nagyon nyugodtan, mondtam neki, nézze, ezek butaságok. Nekem már volt egy. (igaz neki nem említettem, hogy nem volt fajtiszta, mert azzal csak rosszat teszek… mert ugye akkor azért nem volt vérengzÅ‘), 11 évet élt, és annál kedvesebb, emberekkel rendesebb kutyát ritkán lehetett látni. Mutattam fotókat, vele és egy 7-8 éves fiúcskával, amint az “nyúzta”, pedig nem nÅ‘tt fel gyerekek között. Minden szempontból igyekeztem elmagyarázni neki, hogy értse meg A.) nem szándékom se megijeszteni Å‘t, se másokat, B.) megértem, hogy fél, ezért van a kutya a másik szobába, C.) az általa olyan aranyosnak kinézÅ‘ német juhászok is ugyanúgy meg tudják harapni… na mielÅ‘tt elment volna, úgy tűnt, hogy enyhült egy cseppet.

Azzal váltunk el, hogy Å‘ biza fél, de hát valószínűleg csak a félelmetes külsejük miatt fél jobban a Dobermanntól és a RotweilertÅ‘l mint például a Német Juhásztól. Oké, mondom, még viccbÅ‘l, ha meg akar szabadulni a félelmétÅ‘l vegyen egy kölyköt, nevelje fel és mindjárt másként fogja látni a dolgokat. Elszörnyülködött és még a viccet sem értette…

Ma… jön a postás, hoz valami levelet. És mivel kezdi????? hogy hol a kutya, nem akart bejönni mert nem látta és szerintem elképzelte, hogy valahonnan ráugrik. Mondja Tibi, a kutya NINCS ITTHON. Persze mert én átmentem gyerekezni a kutyával… és mivel kezdi a süket dumát… hogy megeszi a gazdáját, leharapja a fejét, 5 évesen megbolondul… szóval nemcsak, hogy fél a kutyától, de szerintem nagyon megártott neki a postáskodás, szinte mert egyik napról a másikra nem emlékszik, hogy miket beszélt…

Ezen a napon történt ...

• A megszokás - 2009
• Az ágy - 2008
• PrezLee szobatiszta! - 2008
• EsÅ‘ séta... - 2008
• Tedi - 2008
• Gyerekezés - 2008
• Kocsma V.2 - 2008