A nyafogós

PrezLee a szobakutya, Győző az udvari bohóc. Na jó, télen van ez így, nyáron PrezLee is kerül ki az udvarra, hadd legyen elég ingere. Csakhogy mostanság sokat van benn a házba, emiatt meg minden alkalommal, hogy valaki indul valahova az nagy nyafogást eredményez. Keserves vakkantások, elégedetlen hangoskodás, de hiába engedem ki az udvarra, olyan fél percen belül dideregve rohan be… Győző ezzel szemben meg úgy fekszik a hóban, mint akinek melege van és napozik… Mióta beálltak a hidegek, Győző elemeiben van, sokszor csak ugrál mint valami bohóc, fetreng a hóba és természetesen utánozza PrezLeet: most már ő is felkapja a botot, ahogyan PrezLeetől látta és cipeli nagyon büszkén… Néha meg PrezLeetől próbálja elcsórni mire az morogva rohan el a sajátjával… Mire megöregszenek talán megtanulnak kommunikálni egymással és játszani is…

PrezLee közben egy pimasz majom… Nem titok, hogy Győző sokkal lágyabb kutyalélek, amilyen nagy olyan naiv tud lenni. Ráadásul nem rámenős egy kicsit sem, inkább behúzza fülét farkát, afféle “hagyj nekem békémet” stílusban. PrezLee meg ahogy nézem… ráhatással próbál tekintélyt szerezni magának. Kihasználja Győző békés természetét és állandóan macerálja.  Olyan mint az utcán hangoskodó suhancok, akik a hangos szóval akarják bizonyítani a fölényüket… egészen addig amíg valaki komolyabban rájuk nem mordul, mert akkor spuri van rendesen…

Csendesen telnek a napok. Néha hiányzik a kölyökkori eseménydús időszak. Amikor majd minden napra jutott egy mese. Ma minden nap az egyformaság a jellemzőbb. Kimegyünk, sétálunk, ugyanolyan lökött, rohangál, ugrál, szalad mint a veszedelem, néha felborul, néha nekimegy az embernek figyelmetlenségében, néha meg simán csak bolond 😀

Leave a Reply