Na igen… valahogy így szoktam kiáltani egyet… méghozzá ijedtemben. Időnként lököttem úgy belém veri a frászt, ahogyan az a nagykönyvben van megírva. A dolog egyszerű. Dolgozom, még nem kapcsoltam be a zenét, mert eléggé reggel van és félig matt a fejem, aztán ő fetreng, az “irodai” ágyán hol kidölve, hol csak elvan… mert jó puhi ott. Néha ránézek és becs szóra irigylem ezért a “kutya életért”… És akkor neki eszébe jut, hogy a csendbe ahol a számítógépem ventillátorjainak a monoton zúgása hallszik csak, elrikkantsa magát!!! “VAAAAAAAAUU” … ennyi. Nem több. De olyan hirtelen kezd rá, semmi mocorgás, semmi egyéb, hogy ha lenne… minden aprópénz kiesne a zsebemből. S akkor jön az én “A FRAAAAAAAAAAANCBAAAA!!!” megint megijesztettél bolond kutya! Ő meg néz ki a fejéből, értetlen fejjel… “na már megint mit hisztizel???”