Azt a hét meg a nyócát!

Ma egyszerűen elegem lett a városból. Kívántam, hogy sétálhassak egy nagyot, így beültettem a drága ebet a kocsiba. És elmentem kifizetni egy számlát. Ügyi vagyok?

Na szerencsére ott nagyon hamar végeztem, majd iszkiri, tovább, ki a városból. Elindultunk felfele a domboldalon. Ez a lökött eb nem tudott betelni magával :)))) Rohant, rohant rohant és rohant.  Majd hozzám jött, majd megint rohant és mindezt tette végig.

Egyszer megálltam cipőfűzőt kötni. Közben ő elment. Kicsit világgá. Mérgesen és hangosan kiáltottam utána. Egy idő után jött. Jó messziről. Nem is gyanítottam,  hogy mi és hogy :O  Össze vissza jöttünk mentünk a hepe hupákon, amikor egyszer úgy visszanézek, kb arra amerre lehetett mikor eltűnt. Hát nem mondom de volt ott 3 tehén… békésen legelésztek. Már vagy még mindig, ezt nem tudom, de gondolom őket volt megnézni a drága ebem…

Na még “játszódtunk” lábhozt póráz nélkül, igaz ez olyan 10 méternyit ment, aztán megint nagyon rohanhatnékja volt és nagy kegyesen elengedtem rohangálni.

Visszafele jövet már kezdtem bevetni a “vészfüttyöt”, hátha ő is  megtanulja mint ahogyan Tedi is tudta! Tedinek a behívás az majdnem mindig ment, de néha azért elfeledte ő is. Nagyon ritkán. Ekkor került bevetésre a “vészfütty” és ez annyit jelentett, hogy mese nincs rohanni kellett. Nagyon jól működött. Remélem PrezLeevel is sikerül megértetni, hogy ez olyan “mese nincs menni kell” fütyülés.

Majd természetesen egy jó nagyot görkoriztunk is. Ma sikerült “meggyöznöm”, hogy húzzon mindkét irányba.

Minden vélemény számít!