Hónap: 2010 november

Uff… most tudtam meg, hogy ezen a hétvégén tartották a kolozsvári kutyakiállítást. Pech… elmentem volna, de nem voltam a városban. Úgyhogy legközelebb…  Az igazság az, hogy meg se néztem pontosan mikor tartják, arra emlékeztem, hogy novemberben van, és hogy valamikor az elején, de a fejemben úgy élt, hogy valamikor a hónap közepén. Ráadásul úgy néz ki ez az esztendő arról szól, hogy lekések mindenről. 😀 Mert lekéstem a töltött káposzta fesztiválról, és a feketetói vásárról is.

Nagyon nyafogós volt ma PrezLee. Érdekes, hogy vannak napjai, amikor olyan mint valami kényes nagyleány, máskor meg fát lehet vágni rajta és semmi nem hatja meg. Reggel a szüleim elmentek sétálni és se őt, se Győzőt nem vitték, mert ahova mentek ott vannak kutyák, amelyekkel ez a kettő bakalódik. Vitték az öreg Győzőt, mert a csoda tudja miért azt mind békén hagyják. Persze a reggeli sétája PrezLeenek és Győzőnek is megvolt, de PrezLee kétségbe esett, hogy biza ő itt marad. Jó félórát nyávogott miután elmentek.

Győző is nagyon el volt keseredve: ő lefagyott szoborként ült az udvaron és mereven nézett arra amerre elmentek. Ő is fél órát maradt ott.

Más…

Délben amikor kivittem sétálni, PrezLee megint kezdte a hörgéseit. Azt a bizonyos körbe rohan, “levadás”, ugrál, ugat, morog, teszi magát, hogy elkapja a karomat majd elszökken, visszaszökken… Nagyon bosszantó magatartás és nem értem mi akar lenni. Ugyanis eddig arra tippeltem, hogy szemétkedik és falkavezérségi dolgokról van szó. De… Amikor azt mondom neki fekszik, se szó se beszéd lecsapja magát, szinte azonnal. Egyszer,kétszer háromszor is. Na meg ha magamhoz hívom, és megfogom a nyakörvét, szépen jön mellettem mindenféle tiltakozás nélkül. Ha falkavezérségi dolog lenne, akkor nem hinném, hogy ilyen szépen engedelmeskedne ezekben az esetekben.

Kezdek arra tippelni, hogy csak gyagyás, olyan gyepes a feje neki, és igazából ő csak játszik. Na de mivel (nyafogós) kemény legény, azt hiszi, hogy ez a hörgő morgó szökdéscselés normális játék…

Valahol normális volt, hogy eljussunk oda: a mindennapokban nem sok extra történik. Csak a szokásos mindennapi dolgok. PrezLee eleven, bolond, macska, sokféle, amilyennek egy dobermannak lennie kell, Győző a melák aki ugyancsak megéri a pénzét. Na meg akár hiszi valaki akár nem, Győző biza les el dolgokat PrezLeetől, és mióta itt vagyunk mi is sokat, hát biza megtanult egy két hülyeséget a lelkem. Mintha egy nemnormális nem lett volna elég a családban.

Mi is történt ma? Hát nem igazán emlékszem… tudom, hogy felkeltem, majd ebédeltem, majd sétáltunk egyet, majd vacsora, majd megint séta. Azt is tudom, hogy hoztak valami pulykákat és mindkét eb nagy örömmel fogadta az új kollegákat. Mivel késő volt, a helyükre is kerültek, holnap azonban lesz nagy muri… Remélem sikerül fotózni is egy párat, bár nem ígérem ugyanis a fotógép egy ideje hülyéskedik. Jobban mondva az aksik purcantak ki. 

Nos sacc per kb ennyi… Ja Győző megint nyakig sárosan ért haza a sétából és a fene se érti mi tetszik ennek az ebnek abban, hogy összekoszolja, vizezi magát. Nyáron még megértené az ember, de most már eléggé hideg van kint, ahhoz, hogy ne legyen melege.

Reggel apukám viszi a két ebet, hol lifttel, hol anélkül. PrezLee kissé megszeppent ettől a szerkentyűtől, ugyanis mind fészkelődött a minap, majd lecsúszott róla. Baja nem lett, mert meg lett állítva a gép, na meg olyan 10 centit “esett”, ellenben elég ez ahhoz, hogy PrezLee ne akarjon többet felmászni rá. Az meg annyit jelent, hogy teljesen süket füleket tanúsít amikor hívják liftezni. Kényszeríteni meg őkelmét nem lehet, azt nagyon nem szereti. Érdekes, hogy rábeszéléssel, meg kissé erélyesen ráparancsolva még megy ahogy megy, de ha megpróbálnám felcibálni, nos az heves tiltakozást vált ki belőle minden esetben. Nem is érdemes próbálkozni, mert képes vicsorogva védekezni. Ezt egyszerűen nem szereti. És nem csak velem ilyen, bárkivel és bármivel ami kényszeríteni akarja fizikai ráhatással.

Nos PrezLee mióta kissé ellenszenvez a liftezéssel, kitalálta, hogy hazafele inkább körbe rohan. Ezzel nem is lenne igazán baj, nincs forgalom, néha egy két ember elmegy, illetve szekér, vagy akár autó is hetente egyszer. Aztán PrezLee nagyon vagányul senkivel és semmivel nem törődik, embereket állatokat nem támad meg, még a kutyákkal is előbb “tárgyal”, és ha nem muszáj velük se balhézik. Igen, ilyenek a dobik! Azonban nagy kutya és az emberek félnek tőle. Már láttunk itt is rettegő, az utcáról behúzódó egyéneket és fazonokat, csak mert 100 méterre voltunk, jöttünk haza, teljesen semlegesen. Gazdával. Na ha egyedül csámborog, még jobban betojnak az itteniek.

Na azt hiszem elmondtam egy hétre mindent