Hónap: 2010 július

Most már 100% tudom, hogy a következő autóm az KOMBI lesz. Mese nincs. És nem is akármilyen kombit akarok 😀 Már mondtam, hogy egy Volvo az álmom, egy XC 70-es, lehetőleg bordó, fekete de bármi más szint elfogadok 😀 😀 😀

Bár még a szülinapom messze van, el lehet kezdeni a gyűjtést, persze PREZLEEnek, mert nem járja, hogy ennyien olvassák a kalandjait meg főleg azt, hogy mennyit szórakozott velem és neki (TERMÉSZETESEN neki) nincs meg a volvója. Tulajdonképpen jut eszembe, hogy ő súgta nekem, hogy szerinte nagyon jól nézne ki egy ilyen dögös Volvoba!

Na csak annyit akartam mondani, hogy PrezLee már tudja mi a dörgés a fehér autóban, simán bepattan a “csomagtartóba”, néha búskomoran lógatja be a fejét az utastérbe, egyszer kétszer átugrott az ülésre is, de bátran mondhatom, hogy elfogadta, hogy neki ott a  helye. Kicsit buta, mert ha lefeküdne, akkor egészen kényelmesen elférne, de neki föltétlen bámulnia kell kifele.

Amikor haza készültünk jönni tegnap este, (igen, hétfőn) csak kinyitottam a csomagtartót, úgy pattant be mint egy gumilabda, és a “feküdj” parancsot valami csoda folytán AZONNAL megértette, képes volt ledobni magát fekszikbe, csak nehogy lemaradjon.

Nem tudom milyen címet adjak ennem a bejegyzésnek. Olyan jó kutya ez a PrezLee, hogy csak na. Nagyon megváltozott és mintha benőtt volna a feje lágya valamennyire. Néha már szinte “unalmasan jófiú”, de aztán eszébe jut valami kis bugyutaság és “helyrehozza” magát.

Ma is voltunk a háromszögbe, itt szaglászott egy sort, majd nekifogott bolondozni. Minden képen “harcolni” akart, el akarta lopni a pórázt, vagy legalább ráncigálni, meg höri-morit is játszott, de valahogy sokkal nyugisabb mint régebben volt.

Jó nagyot sétáltunk, olyan másfél órát, és hazafele jövet a Szamos parton jöttünk. Már sötét volt, emberek kocogtak, mégis el lehetett engedni, nem ment mindenkihez barátkozni, mint régebben, a kocogókat sem akarta minden áron utolérni és levadászni, csak egy néni után indult el, mert azt hitte én szaladok ott. Szaglászott és nem látta, hogy lemaradtunk. De amint hívtam, azonnal megfordult, tehát nyilvánvaló, hogy felkapta csak a fejét, látott valakit szaladni és nem akart lemaradni.

A másik érdekesség, hogy PrezLee nem kezdeményez semmiféle verekedést más kutyákkal. Kicsit bosszantó tud lenni, főleg mikor kóbor ebek jönnek felénk vicsorogva, szeretném, ha hamarabb reagálna, de ő jobban tudja (tényleg!). Nem egyszer történt meg, hogy a másik tette magát, hogy heves támadásba lendül, de azért valahol megtorpant PrezLeet látva. PrezLee meg a szeme sarkából élénken nézte, “pózba” állt, a másik kutya tovább vicsorgott, már frászolni kezdtem, hogy mindjárt megcsípi a lökött ebemet, ő meg csak szemlélődik ahelyett, hogy “megmutatná”.

És végül neki, PrezLeenek volt igaza, mert simán megoldotta “csuklóból”, jobban mondva okosabb volt mint bármelyikünk.

Azt tudom, hogy ha verekedésre kell szánja magát, akkor nem tojik be, ilyenre is volt példa, de hihetetlen mennyire kerüli. Eddig minden de minden balhéba amibe belekerült azt más kutya kezdett. És ha megkezdik, akkor ő természetesen folytatja.

Nagyon félelmetes amikor “komolyan gondolja!” Még engem is meglep  olyankor. 😀

Summa summárum, PrezLee a legcsodálatosabb dobermannom 😀 és nem csak azért mert nincs más

Még szerencse, hogy falun tényleg jól megy dolga az uraságnak, mert sétálni is többet megy, az udvaron is többet lehet, meg kutyatársaságban is többet van mint a városban. PrezLee megint falun van, hosszabbított hétvégét tölt ott.  Kénytelenek voltunk kivinni, mivel “após” hidegrázást kapott mikor meglátta. Ki sem akart jönni a lakásból, és csak az ablakon kihajolva volt hajlandó kommunikálni. Valamikor régebben megharapta valami kutya, azóta irracionális a viselkedése minden kutyával szemben. És mivel több napot kellett itt eltölteni, gondoltam jobb ha nem hozom ebedlit.  A család többi tagjával nincs “komoly baj”  kutyaszempontból.

Feltett szándékom, hogy előbb utóbb após is kedvelje meg a “szőrösebb” unokáját, és mikor még jövünk rövidebb időre, biztos fogom hozni. Max nem jön ki az öreg a házból.  A kutya “kuzinja” nagyon kedveli PrezLeet, állandóan emlegeti, hogy miért is nem hoztam és sebaj ha a nagytata a parabolán köt ki, majd lejön mikor elmegyünk, de legközelebb vigyem PrezLeet is.

A baj, hogy a következő hétvégét megint falun kell töltenie, ugyanis akkor egy esküvőre vagyunk hivatalosak, ami más városban van, és megint 2 napos távollétet igényel. Remélem utána lesz “gyerekes” hétvégénk, mondjuk egy jó sörözés, flekkenezés a szüleimnél.

n Jó meleg volt ma. Kezdődött azzal, hogy elaludtunk és természetesen a reggeli kerekes kutyasétáltatásból nem lett semmi. Délután már tudtam, hogy csak később fogunk tudni menni, mivel ez a dög meleg nem jó sétálni. Aztán lementünk a garázsba “megdikicselni” a kocsit, szétszedtük a kilométer órát meg mindenféle mutatót, majd holnap kiderül ha sikerrel vagy sem… Ha meg nem akkor legalább tudjuk, hogyan kell szétszedni 😀

Persze volt egy kis baj is…ugyanis levittük PrezLeet, hadd legyen ő is ott, ne a lakásban és megkötöttem a piros rugós divájszal. Na meg figyeltem ha valami mozgás van, ne érjen sehova, ne zavarjon senkit. Igen ám, de a szomszéd épp hazafele jött az ő kutyájával, az “ellenséggel”, akivel PrezLee soha nem volt alkalma közelebbről megismerkedni. Csak úgy mindenféle alap nélkül nem szeretik egymást, igaz a másik kezdte, mivel örökké morgott meg hisztizett neki. Így sikerült elérni, hogy PrezLee se szereti és barátkozni se akar vele, pedig igazán előbb mindenkivel azt próbálja meg.

Nos a kutya a gazdájával jött haza, és nem is lett volna semmi baj… ha nem szakad el a nagy rántástól a nyakörve PrezLeenek. Végül így se történt semmi baj, mert visszajött anélkül, hogy megegye, csak épp kellemetlen volt.

Nyolc óra után végül elmentünk és tekeregtünk vagy másfél órát. Örült is az eb, jókedvében nekifogott játszani a háromszögbe, rohangált fel alá mint valami makrancos ló.

Tegnap előtt vettem észre, hogy PrezLee nyakán van egy seb. Olyan szépen meglapult, hogy nem láttam. És nem is akármilyen seb, hanem gennyes. Először nézegettem, hogy lehet el kéne menni vele az orvoshoz. Aztán nagy okosan kicsit megszorítottam és hű de mi pattant ki belőle! Kipucoltam rendesen, kicsit fertőtlenítettem, majd ma ismét megnéztem. Ma is volt valamennyi lé benne, de már látszik hogy szépen gyógyul, két nap múlva nyoma sem lesz.

Úgy látszik valami bakalódás eredménye, vaszeg akkor amikor falun volt kapott össze valamelyikkel. Ugyanis a nyakán kissé odébb van egy másik sebhely, de abban nincs semmi csúnyaság.

Ahhoz képest, hogy az éjjel nem tudtam elaludni mert mind köhögtem és inkább felkeltem dolgozni, egészen 3 utánig. Ekkor lettem megint nagyon álmos, de csak reggel 6-ig tudtam aludni, ugyanis ekkor veszettül elkezdett kiabálni az ébresztő. Kikecmeregtünk az ágyból, természetesen lestük a másikat hátha kimondja hamarabb, hogy gyere aludni, kell a fenének ez hajnalban… De egyikünk se mondta ki a varázsszót, így kelletlenül bár de elindultunk.

Az udvarig szandálban mentem, ott “szereltem fel magamra” a görkorcsolyát míg a kedvesem kiszedte a biciklit a garázsból, majd elindultunk. Hát borzalom volt eljutni egészen a Garibáldi hídig, az úton mindenféle akadályok és kellemetlenségek vannak. Gödör, rossz aszfalt, járdaszegély na meg rengeteg szemét mindenfele, ami nem kedvez a kicsi kerekeknek. Volt helyek ahol éreztem összerázódik az agyam.

PrezLee persze nagyon izgatott volt már indulástól, egyszer kétszer kellett veszekednem vele, mert nagyon beindult és húzott vagy lemaradt mert ő a bicikli után ment volna szívesebben.

Végül csak elértünk a Szamos melletti bicikli utat, ahol egészen vidáman ment a görkorcsolyázás.

Arra a következtetésre jutottam, hogy legközelebb valószínűleg kocogni fogok a bicikli útig, mert a fene kínozza magát odáig eljutni, odáig meg viszi a kedves párom a hátizsákban a görkorcsolyát, gurulok én is vagy 2 kört, majd vissza a zsákba a görkorcsolya és hazakocogok, vagy akár baktatok.

Azt hiszem ez a fajta mozgás be lesz iktatva rendszeresen 😀