Az emberekre és az emberi hülyeségre. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy lehetnek egyesek annyira hülyék, hogy teljesen “humanizálják” a kutyát meg egyéb házi állatot. A kutya az kutya és nem ember. Akkor is ha intelligens, érzelmekre képes, mindenféle hájjal megkent tekergők. NEM EMBEREK. Fel kéne fogni már végre és megadni nekik a lehetőséget, hogy kutyák legyenek nem valami emberszabásúnak képzelt majmok.
Egyesek öltöztetik a kutyát… Jó, van öreg, beteg kutya, vannak helyzetek és alkalmak, de attól, hogy egy csillogó villogó kövecskékkel megtöltött “juj de édi” kutyaruhát adnak rá az eb nem lesz még boldog… Na aztán persze egyik okosabb a másiknál és tanácsolják, hogy olyan ruhát adjanak az ebre amiben nem izzad… HELLOOOOOO… a kutyának tudtommal csak a talpán vannak valami izzadság mirigyek és a hőcserét ő lihegéssel intézi… Nem izzad a hóna alatt.
A szomorú, hogy a legtöbb megemberesített kutya kistestű pirinkó kis játék állatnak van nézve és semmi de semmi kutyának járó tiszteletet nem adnak meg neki. Hja kinevetik ha a “kis méregzsák” hörögve védi meg a csontját… de az nem jut eszükbe, hogy netán megtanítani a “kis méregzsákot”, hogy a gazda elveheti a csontját és pont.
Persze nem tartom magam tökéletesnek, néha elgondolom, hogy lehet túl sokat képzelek bele a PrezLee fejébe. De igyekszem kutyaként ránézni. És éppen emiat nem éreztem hogy jaj irgum burgum kevésbé szeret, mivel a múlt héten úgy gondolta megpróbál jó pontokat szerezni az általa új főnöknek tekintett személynél. Nevettem rajta és persze igyekeztem a saját helyemet biztosítani fölötte a rangsorban… Ennyi.
Témába vágó Patay László – Szelídíts meg című könyve. Letölthető ingyen a Magyar Elektronikus könyvtárból.
