Hónap: 2009 június

Bevallom őszintén nekem nem tűnik PrezLee nagy kutyának. Már hogy is lenne nagy amikor alig 7 kilónyi öleb volt mikor hazahoztam. Azóta meg több mint 45 kiló… Most kezdem érteni miért néznek az emberek rémült szemekkel meg húzodnak félre amikor sétálunk… Pedig ő jó kutya. Nem agresszív. Egyetlen baja, hogy túl heves. Mikor elindul akkor bárkit képes ledönteni a lábáról. Na és összekarmolni is.

Hétfőn voltunk sétálni. Ez egy különleges séta volt. Elmentünk a sétatéri műanyag hattyú rémségeket lefotózni, majd fagyizni egyet Incsivel na meg a mamájával természetesen.  És nem tettem rá szájkosarat. Gondoltam… lássuk mi lesz. És lám lám. Az emberek nem szaladtak szét.  Meggyőződésem, hogy nem PrezLee miatt… hanem a kisgyerek miatt gondolhatták, tán olyan félelmetes mégsem lehet ha egy kocsiban gügyögő kisembert nem akar megenni.

PrezLee testőr szerepben 😀

Amikor nézegettem ezt a képet akkor tűnt fel nekem is, hogy hát nem éppen kicsi kutya ez a PrezLee… Persze kicsit csalnak a szögek és nagyobbnak is tűnik egy csöppet.

És ha éhes akkor enne. Ez a vagány a kutyákba, nem hebegnek habognak, ha éhesek akkor önző módon a tudomásomra hozza, hisztizik cirkuszol, tolakodik, ha kell még a zsákot is kiszakítja csak egyen. Nem csinál úgy mint az emberek amikor megkínálják valamivel, enne, esik ki a szeme annyira kívánja de jaj csak köszöni szépen nem kér.  ÁÁÁÁ na ez csak úgy eszembe jutott 😀 méghozzá azért is, mert ugye mennyivel őszintébb egy kutya.

Reggel 4 órakor ébredtem, nem sokkal ezután leszereltem az ablakokat, mert ezekben a dög melegekben csak kereszthuzattal lehet túlélni a nappalokat és így jobban tud jönni menni a szélúrfi. Majd odatettem főni a kutyaételt.  Persze az mostanságra lett kész és nagyon forró. Ezért kipakoltam a PrezLee táljába (ő is látta), majd edényestől mindenestől kitettem a balkonra hűlni. Nem másért de ne töltse meg a gőzölgő kajaszag a lakást sem. PrezLee ezt is látta. Na és fölöttébb nem tetszett neki, hogy beráncigáltam és most a rugós divájszra kötve várja amíg meghűl a kajája.

Ja és hogy engem boldogítson egyhuzamba nyöszörög, nyávog és próbálja elrágni a rugós divájszt 😀 hehe… ő még nem tudja, hogy az kutyabiztos acélsodrony…

Ma megint fogalmam se volt, milyen nap van, azt hittem végig, hogy csütörtök. De nem. Ma szerda volt egész végig. Négy óra után, fél öt fele ugye “kötelező program” elindultunk. Hova menjek hova menjek… hát 3-as hely ideálisnak bizonyult. Közben gondoltam meglátogatom megint a roncstelepet… ááá csak úgy érdeklődni. Kell valami alkatrész ami nincs, nem is nekem kell, de mivel útba esik jövet menet (a roncstelep) hát néha néha benézek. Na meg az én kék csodamasinámhoz is fog kelleni ez meg az.  Addig legalább legyek jó viszonyba a fiukkal sakkor könnyebben keresgélnek nekem alkatrészt…

Kiértünk, felcihelődtünk, el is indultunk. Nagy okosan kézhez vettem a csodaszép rózsaszín vízipisztolyomat meg is töltöttem vízzel, mert az is van ám az autóban, mindenre fel vagyunk készülve, és elindultunk. A vízipisztoly nagyon jó tanító eszköznek bizonyult, egy két vizezés és PrezLee menten nem akart húzni jobbra meg balra amikor arról van szó, hogy szaladnia kell.

Első kör után rögtön megérkezett egy kóbor kutya, igaz nem volt kicsit se mérges (messziről) de azért soha nem lehet tudni, na meg én görkorival, PrezLeeben fogózok, hát nem valami álom helyzet. Ekkor használtam a fegyveremet és megcélozva a másik eb orrát lőttem is méghozzá kettőt. Direktbe kapta, az elsőtől meglepődött még tett 2 lépést de a másodikat már nagyon komolyan vette és sarkon fordulva eloldalgott. Biza. Mint a mesében.

Ezután folytattuk a fel le fel le görkorizást, majd miután megvolt elmentem cseresznyét “lopni”. Nos ott volt egy cseresznyefa a “puszta” közelpén, megebédeltem szépen. Igen, úgy mosatlanul. Nem lesz nekem semmi bajom se tőle. Majd még sétáltunk egy keveset és hazafele menet meglátogattuk Jutkanéniéket ahol befejeztük a vacsorát, ugyanis túrós süteményt zabálhattunk.

Tegnap zuhogott az eső. Ilyenkor hihetetlenül jól jön, hogy megtanult fix helyhez kötve pisilni. Sőt olyan szerencsésen tanulta meg, hogy fél méternyire a kanális fölött pisil, amit könnyen le tudok mosni. Kutyawc vazze! Ezt is felfedeztük. Tegnap séta elmaradt. Ilyen zuhéba nem volt hova elindulni kóricálni. De levittem pisilni. Véletlenül (és szerencsére) megkaptam egy ősrégi de még használható esernyőt.  PrezLeenek nem tetszett az esőben való jövés menés, de pisilnie már kellett így lejött a garázsba. Miután elvégezte a dolgát és én összeszedtem utána… na jöjjünk fel.

Aha de ahhoz ki kellett jönni a zuhogó esőbe. És mivel már nem volt kényszer hatása alatt, PrezLee úgy döntött, hogy nem akar kijönni.  De mikor víz éri, (pl. fürdés után is) kicsit bekergül. Most is ez történt. Rohangált fel meg alá a garázsba, szökkent, hörgött, ugatott és még a feje is kacagott. Na persze hogy én is röhögtem rajta… Kiálltam az esőbe, esernyőstől… gyere, itt hagylak. Nem. továbbra is járta a bolondot. Elmentem… erre kinézett. Visszamentem, mert ugye be is kell zárni az ajtót. Megint kezdte az eszeveszett rohangálást jobbról balra. Végül sikerült megfognom, kivezettem a nyakörvétől fogva, feljöttünk, majd eljártuk az esernyőtáncot a lakásban is…. mert a kergeségét folytatta fent is 😀

Rég nem nevettem ekkorát mint tegnap. Fájt a hasam is.

Tegnap érdekes nap volt. Nem adtam neki enni. Na ettől meg úgy bekergült, hogy jaj csak na. Éhes volt a lelkem de azt nagyon. Amúgy is hihetetlenül zabás. Más mindenki panaszkodik, hogy a melegek miatt nem eszik a kutyája, enyim meg eszik mint 7. Szerencsére olyan az alkata, hogy nem kezd gurulni.

A tápos zacskó a folyosó végén van. Hát kérem… megtudtam, hogy ha enni nem kap, addig ügyeskedik, mig vesz magának. Szóval életrevaló okos dobermannal van dolgom, kiszolgálja magát. Ez jó 😀 Ha nagyon begyepesedik a fejem és elfelejtek neki enni adni, legalább ő tudja mit kell tennie.

Na de a lopásról… Tegnap meglátogatott egy barátom és hozott darázsfészket.  Beszélgettünk, majd képeket nézegettünk. Persze ebet kénytelen voltam kizárni, ugyanis ő nem elég, hogy végigkarmolta a vendég karját, hátát… de még követelőzött is. Kellett neki a süteményből. De az, hogy kapott nem volt elég, tovább követelőzött… S akkor a helyére zártam.

Miután a vendég elment, természetesen kiengedtem ebet. És kimentem készíteni egy teát. Na igen. Mire visszajöttem a maradék süteménynek hült helye volt, a csomagolása meg szétszórva a szobában. Na jó. Már arra se méltattam, hogy lefotózzam…  Persze nagyon éhes lehetett…

Mindenütt hallom az embereket, hogy kedvencük Győző. Nem ismerik a személyiségét, nem tudnak róla semmit, de kedvelik mert olyan édi bédi mackós.

Aztán hallom, hogy “jujjjj dobermann”. Vagy félnek, vagy tartanak tőle. Neki sem ismerik a személyiségét. Kinézetről ítélkeznek az emberek. PrezLeevel ha sétálok az utcán, tök békésen, akkor elhúzódnak, félreállnak sokan.

Győző ha városi eb lenne, sokan meg akarnák simogatni.Amikor bent járt a városban mindenki nyalta falta…

Mind két kutya ember szerető. PrezLee hevesebb vérmérsékletű, ő mikor örvend valakinek azt ki is mutatja, akár fel is dönti az embert. Örömében.

Győző lustább már itt is, ő csóvál de nem dönti le az embert. Egyikre ráhúzták, hogy “ördög”, a másik meg az “angyal”. Még akkor is ha szeretettel van mondva, érezhető a “jó” meg a “rossz”.

Győző… az édes, cukorfalat, aranybogár szőrmók meggyilkolt egy macskát…IGEN GYŐZŐ. Az édi bédi szőrös mackó egy másodperc alatt kettéroppantotta  a gerincét. Gondolkodás nélkül.

PrezLee ha kisállatot “talál” reszketve mint egy bekergült anyakutya nyalogatja és sír neki…

Ezt csak úgy elmondtam… lehet jó elgondolkodni azon, hogy az édibédi szőrős ebek is ugyanúgy ebek.  Ááááh nem is tudom miért írtam le.