Káposzta

Lucskos levest akartam főzni, aztán mikor megéreztem a káposztának az illatát ahogyan főddögélt eltettem ettől a szándéktól… ugyanis még mielőtt egészen megfőtt volna megettem az egész káposztát… Igaz egy pindurka volt csak az egész. Ellenben a lényeg az természetesen PrezLee… ugyanis ő látta milyen előszeretettel nyelem a káposztát (mint kacsa a nokkedlit természetesen) és neki is nagyon kellett… Naaagyon nagyon… ücsörgött mellettem, bökdösött, nehogy má lemaradjon a káposztáról, de persze fogalma se volt, hogy mit eszek. Hát adtam neki egy darabbot…

Igencsak kiült a fejére a “na aztán te totál hülye vagy komolyan mondom”, hogy ezt az izét amit neki is adtam olyan élvezettel ettem… Jó tudni… PrezLee nem szereti a főtt káposztát. A nyerset sem.

Putin

Apukám szerint PrezLeenek sokszor olyan feje van mint Putinnak(a Vladimirnak persze)… Mert, hogy csak áll és csak néz és nem lehet leolvasni semmit arról, hogy “milyen szándékai vannak”… ez olyankor szokott megtörténni, amikor falun vagyunk és ő ki van zárva az udvarra, onnan néz be a konyhába és természetesen a fején egy olyan kifejezés van, hogy “akkor most mi a francért nem mehetek be”… sőt folytatnám… “hogy képzelitek, hogy ÉN (mármint PrezLee, őkegyelme, őfelsége a herceg) ki vagyok zárva”. Na ezt gondolja és ez elég merev arckifejezést kölcsönöz neki… Amúgy nagyon rá van írva a képére, hogy milyen a hangulata, hogy hisztis, játszik vagy éppen “komolyan gondolja”…

Ja és nem is kimondottan Putin, hanem ahogyan rendesen mondani kell ám: PUTYIN.

Pobeda és Putyin… Jól nézünk mi ki…

A hétvégén….

Szombaton fura egy napunk volt… Péntek estétől szombat reggelig dolgoztam,  szombaton 5 körül fejeztem be a melót és ekkor elmentünk sétálni. Majd … aludni. És PrezLee is déli 12-ig húzta a csendest. Ezután még tettem vettem, jöttem mentem félig zombi módra a lakásban, PrezLeet kitettem a folyosóra napozni. Sőt pár percre én is kiültem mellé, annyira fantasztikusan sütött a nap… Arra azonban, hogy valahova kimenjek vele nem volt energiám. Délután is aludtam egy sort, megnéztem egy filmet, átmentünk a szomszédba szülinapot ünnepelni, PrezLee feldöntötte félig az asztalt, majd haza és vége is volt a napnak… Vasárnap azonban kimentünk falura. Na itt jól jól kifárasztotta magát és persze Győzőt is. Találkozott az immár egy hetes kiskecskékkel, az udvaron, szabadon engedve… azt se tudta melyikhez szaladjon, és esze ágában se volt bántani őket… Csak nagy jöttében majdnem felborította egyiket másikat, de az csak véletlen volt. Jó kutya lett ilyen szempontból. Egyszerűen remek… Csak a macskákat kergeti, de azokat is csak azért mert mindig elrohannak… na meg a bárányokat… de az is játék miatt történt… Este hazafelé jövet megálltam soppingolni… PrezLee jó fáradtan végig aludt… de máskülönben sem okoz gondot a kocsiba … Csak menjünk és az se baj ha félórát kell várakoznia a parkolóban… csak menjünk…

Nah… lehet még volt valami a hétvégén, mert mind az az érzésem van, hogy valamit igencsak kifelejtettem, de nem tudok most rájönni…

Jujjjj

Na ma PrezLee urasát nagyon megijedt. Elmentem kocsit megmosatni, nagyon siettem, a kocsinak szép kellett lennie, időre kellett menjek, és az előző napok sáros kalandjai után nem volt kedvem nekem súrólni. Hát beugrottam az első kocsimosóba, PrezLeet a kocsiba hagytam, a fene gondolta, hogy ennyire befrászol a dologtól. Na hát nagyon. PrezLee nem szereti a kocsi mosódát. Pár perc után kiszedtem, mert egyszerűen látszott a kis képén, hogy pánikol, majd odébb mentünk, de ott is világgá akart szaladni ijedtében. Majd letörött a körmöm, a bőrétől kellett szorosan tartanom, mert veszettül ugrott volna el, félő volt, hogy a nyakörvből is kirántja magát…  Végül mégsem, de az autó mosó legények nagyon jól szórakoztak  😀 Végül nem bírták és megjegyezték, hogy a kutya nem hallgat rám 😀 Na nem, mondom… fiatal és megijedt … ja aha 😀 Na szóval így zárult a kocsimosási akció..

Koszfészek :D

Tegnap megfürdettem… ma kezdhettem volna elöről!!! PrezLee olyan koszos lett mint a kisbivaly mikor először találkozok őfelsége a pocsolyával!!! És nem bír betelni a sárban való tapicskolással. Na igen… PrezLee igencsak ért hozzá, hogy maximálisan összekoszolja magát, és természetesen engem is… Csak az első hatlmas sárfolt bosszantott fel (na … moshatom @#*&@!*&#^!&#%^^%@!^  – vagyis monitorra nem való káromkodás) , aztán már úgyis moshatom alapon mindegy volt… Jó, még azért nem jutottam oda, hogy vele együtt tapicskoljak a sárba, de ha így folytatjuk a bolondozásokat akkor valszeg egy nap annak is eljön az ideje…

Végül PrezLee jól kirohangálta magát, már egészen jól megy a gyere ide, azt hiszem áttérünk a nyakába logó rövid pórázra… Ma miután kiengedtem az autóból, cipőt kellett váltsak, mert városi cipőbe ültem a kocsiba, sejtettem, hogy sár lesz és vittem magammal bakancsot… És nem akart elrohanni a világ végére, ott cikázott körülöttem amíg cipőt cseréltem. Ezután azért csak ráakasztottam a rendes bőr nyakörvére a hosszú madzagot és néha néha elkaptam a végét, magamhoz hívtam, jó nagy simi a még sártalan fejére és mehetett dolgára…

Ezután következett csak a sáros szakasz, de az annyira sáros volt, hogy “csakna”… Nem akartam megfüröszteni ma is, így hazajöttünk, be a helyére és hagytam száradni. A kefével próbáltam aztán leszedni a sarat, a háromnegyede szépen lejött, a többi még maradt ellenben egy szemétlapátnyi homokot sepertem össze…

És következzenek a képek a sármániás bolond dobermannommal

dscf1689

dscf1690

a nadrágom…

dscf1692

és a kabátom ujja.. de a háta, az oldal is ilyen… nem kell ám izgulni, PrezLee rendes munkát végez 😀

dscf1693

Minden esetre… a tavasz már itt van.. ez érződik a levegőben, de… nagyon várom, hogy felszáradjon ez a nagy sár.

Fürdés!

PrezLee-t nem sikerült kádba, vízbe megfürdetnem egy jó ideje… használtuk a száraz sampont, nedves kendőket és társait, ami persze félmegoldás. Na és a természetes homok pakolásokat, amit Győzivel raktak egymásra a latyakos udvaron… mert mondom én, hogy egy egy ilyen sárcsolyázás után, kihullt belőle a por és tisztább lett az eb… Győző meg kimondottan öntisztuló. Sár, kosz, másnapra hófehér bunda, semmi szag, semmi mocsok rajta…

Na de a fürdést… legutóbbi fürdetés alkalmából komoly gondjaim keletkeztek, amikor be kellett tuszkolni uraságot a kádba. Ő nem akarta, én akartam, és mind a majd 45 kilójával tiltakozott. Egy adott pillanatban meg ott voltam már, hogy feladom. Ő rém komolyan nézett, “gyilkos pillantásokat” vetett rám, én meg rém komolyan gondoltam, hogy ezt nem engedhetem meg neki, mert megérzi a “gyengeséget”… Így is vannak “ki a főnök” apró cseprő csatáink, de ekkor éreztem, hogy ha nem sikerül elérnem amit akarok, akkor nagyot “esek a szemében”… Így történt, hogy mégis megfürdött, de elhatároztam, hogy ebből köszönöm szépen nem kérek…

Pár hete nekifogtunk hát kádba mászást tanulni… Az kérem meg úgy nézett ki, hogy arra jártunkba hirtelen beugrok a kádba (úgy cipőstől-ruhástól persze) és biztattam őkegyelmét, hogy kövessen. Hülyének nézett sokáig, majd veszekedett… Persze mindig volt falatka… Aztán egyszer bemászott két lábbal, agyondicsértem, és ezután már sokkal könnyebb volt. Persze a kacsamániája is besegített, hiszen a kacsanénit hívtam segítségül mikor a párizsi falatka nem volt elég ok a bemászásra…

Tegnap, olyan 10 perc tutujgatás (űűűűűgyes vagy PrezLeee, gyereeee, bráááávvóóóóó stb.)  után sikerült beterelni ebet a kádba, ott a lavórba meg úszkáltak a kiskacsák, azokkal elvolt, megeresztettem a vizet és szépen megmostam. Miután a kádba ér, már nincs gond, egészen jól tűri a “tortúrát”, várja, hogy legyen kész, meg azért ügyelni kell, nehogy kiszökjön, de amúgy már nem vészes a folyamat..

De a fürdés utáni pillanatok :))) Megint említésre méltóak, mert rá is rátör a kergekór!!! Íme a filmecske …