PrezLee

Ma jöttem mentem a lakásban, és mivel nem akartam, hogy minden másodpercet mellettem töltsön, egyszer mikor “elmaradt” hát nem mentem utána… Sírni nem sírt, hanem el volt magára. Néha néha kinéztem, és örömömre tapasztaltam, hogy a helyén fekszik és a rongyát rágja… El sem tudom mondani milyen büszkén gondoltam az én ügyes kutyusomra, aki képes feltalálni magát ha nem vagyok mellette… egészen addig, amíg egy rettenetes csörömpölést nem hallok… ugyanis megunta rég rágni a rongyot, és úgy gondolta érdekeseb dolgok is vannak ott…

Az egyik cserepemet húzta le, persze az egész helye tiszta föld lett, a fél szoba tiszta föld lett, a növénykék meg elterülve a földön… na persze mivel még nagyon friss volt a dolog jól összeszidtam majd nekiálltam először összekeresni a seprűt és a lapátot(mivel, hogy ezek nincsenek a helyükön amióta PrezLee itt tanyázik, el kell rejtsem őket a fürdő szobába). Amint tettem vissza a földet a cserépbe elkezdte rettenetesen élvezni ezt az újfajta játékot, olyannyira, hogy kénytelen voltam kizárni, csak hogy össze tudjak szedni… kellett nekem rézgálic gondoltam magamba… olyan keservesen kezdett el sírni, hogy majd megszakadt a szívem. De nem engedhettem ki, egy mert széthordta volna az egész földet a lakásban, kettő mert játéknak vélte az egész takarítás dolgot, és három mert nem akartam kiengedni amíg sír.

Bekeményítettem és néha néha rászóltam, hiszen ott volt két méterre tőlem, hallhatta, hogy ott motoszkálok mellette, mégis olyan keservesen sírt mintha a világ végére tettem volna ki… Szépen összeszedtem mindent, visszaültettem a növényeket, és örömmel állapítottam meg, hogy a takarítási munkálatokon kívül egyéb kár nem történt.

Még azt hiszem 10 percet vártam amíg elcsendesedett a sírásból, utána kiengedtem fogságából.

Estefelé úgy döntött, hogy a szőnyegre jó pisikálni, és le is guggolt azonnal. Megállítottam, kicsit szidtam, levittem a helyére, ott elvégezte a dolgát megdicsértem  és visszahoztam, majd nekiláttam hogy a néhány foltot a szőnyegen egy kefével és tisztitószerrel eltüntessem. Ez olyannyira élvezetes volt számára, hogy nem tudott betelni vele :D. Csak arra kellett vigyázzak, hogy ne borítsa fel a kis vedret a szerrel benne, illetve ne nyaljon bele. Aztán kergette a kefét, meg akarta fogni ahogyan súrolom a szőnyeget, de mivel gyors voltam, hát csak nyúlkált utána és rohant felé meg el. Nagy nehezen sikerült kipucolnom csak a foltokat, de mindenesetre lelkes segítségben volt részem.

Tegnap voltunk a doktor bácsinál. És kapott oltást. Nem nagyon szerette a rendelőben, amikor feltettem az asztalra elkezdett nyafogni. Valami nagyon nem tetszett neki, és az biztos nem a doktorbácsi volt, hiszen most látta életében először…Valószínűleg emlékezett a múltkori állatorvos látogatásra, amikor egy icipicit megkínozták a fülei miatt…gondolom az ismerős szagok kicsit idegesítették, és félt, hogy megint lesz valami fájdalom okozó.

Na de most nem volt, csak éppen két apró szurkálás, majd egy pirulát kapott amit csak úgy bekapott, és egy listát azzal amire szüksége van. Vagyis a 10 napos kalcium kúra, illetve mikor kell menni legközelebb.

Két hét múlva pontosabban. Hogy addig mit fogunk csinálni a sok energiával ami neki van, én azt nem tudom, de remélem, hogy valami megoldásokat csak találok…

Ma viszem oltani a “kis ördögöt”, s utána még pár nap amíg nem mehetünk ki. Annyi energiája van, hogy az hihetetlen és egyre nehezebb “kordában” tartani csak a lakásban.

A harapások szinte teljesen megszűntek, lehet még egyszer-kétszer egy nap megtörténik, de messzemenőleg gyengédebben teszi, és a “szépen”-re abbahagyja.

Megtanultuk a “pfuj”-t, és nem bántja a növényeket sem… ha meg próbálkozik akkor egy sima “pfuj” és máris megy tovább a játékai fele. Ugyanúgy nem szabad bántani a kanapét sem, az asztalterítőt, és sajnos egy lakásban található dolgok 90%-át…

A wczés kb felénél jelzi ha akar kimenni, kakinál mindenképpen, pisilni még pisil a házba itt ott, de van amikor már ezért is nyafog, vakkant.

Nagyon édes, hogy még nem fogta fel az én magasságomat. Sokszor ha állok nem vesz észre 100%-an, ellenben ha leguggolok menten hozzám szalad.

Most kezdtük játékosan gyakorolni a fekszik-et is, illetve a helyedre parancsot. Na meg azt, hogy az ételhez csak akkor nyúljon, ha megkapta rá az engedélyt. Persze ezek a gyakorlatozások napi néhány perc, és csak addig amíg még látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

U.I.. Szombaton múlt egy hete, hogy nálunk van…

Nézném egész nap, és nem tudok betelni. Nem tudom más, hogy van vele, de én tudom csodálni azt, hogy egy ilyen kicsi lény, aki két hónappal ezelőtt született, ennyi mindent tud, mindenre kíváncsi, minden érdekli. Órák hosszat tudom nézni ahogyan eljátszadozik valamivel, nem győzőm csodálni ahogyan napról napra értelmesebb lesz, és azt amilyen könnyen tanul.

Most nemrég ébredt fel, jelen pillanatban nagyon nyugodt, fekszik a küszöbön és nézelődik, hallgatja a házban levő hangokat.

De vissza kell térnem a “rendes kerékvágásba” és a kiskutya mellett is kell dolgoznom. Talán többet, hiszen sokba kerül… oltások, ételek, vitaminok, felszerelések… És ugye be kell hozni azt a rést is amit a kiskutya ára okozott a kiadások között.

Ma viszem oltani a “kis ördögöt”, s utána még pár nap amíg nem mehetünk ki. Annyi energiája van, hogy az hihetetlen és egyre nehezebb “kordában” tartani csak a lakásban.

A harapások szinte teljesen megszűntek, lehet még egyszer-kétszer egy nap megtörténik, de messzemenőleg gyengédebben teszi, és a “szépen”-re abbahagyja.

Megtanultuk a “pfuj”-t, és nem bántja a növényeket sem… ha meg próbálkozik akkor egy sima “pfuj” és máris megy tovább a játékai fele. Ugyanúgy nem szabad bántani a kanapét sem, az asztalterítőt, és sajnos egy lakásban található dolgok 90%-át…

A wczés kb felénél jelzi ha akar kimenni, kakinál mindenképpen, pisilni még pisil a házba itt ott, de van amikor már ezért is nyafog, vakkant.

Nagyon édes, hogy még nem fogta fel az én magasságomat. Sokszor ha állok nem vesz észre 100%-an, ellenben ha leguggolok menten hozzám szalad.

Most kezdtük játékosan gyakorolni a fekszik-et is, illetve a helyedre parancsot. Na meg azt, hogy az ételhez csak akkor nyúljon, ha megkapta rá az engedélyt. Persze ezek a gyakorlatozások napi néhány perc, és csak addig amíg még látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

9 nap alatt szerintem ezek nagy eredmények…

Ma olyan 15 percnyit eljátszott egyedül. Az összevissza cipelhető, rágható, megugatható dolgok között válogatott, hol a két literes flakonját zörögtette, hol a labdával jött ment, majd áttért egy rossz műanyag pohárra amelyet mint szájkosarat viselve rohangál fel és alá. Ezután megunta és jött hozzám. Még egy kicsit játszottunk a labdával, gurítottam neki végül elbágyadtan leroskadt mellém. Ez már azt jelzi hogy nincs kedve játszani, hát akkor abbamaradt az egész.

Egyre jobban és jobban kezd ragaszkodni, olyan édes pofa amikor ahelyett, hogy a kb másfél méterre levő pokrócára feküdne, bebújik az irodaszékem lábai közé…

Olyan kis kelekotya, mert néha azon kapom magam, hogy be vagyok szorítva, és nem tudom hátratolni a széket, mert frászom van hogy rámegyek a kerékkel s megnyomorítom, így vagy tud jönni a párom és kihúzza, vagy maradok székfogságban amíg felébred. Szerencsére sokszor így alszik egy félórát, majd gondolom rájön, hogy ez mégsem kényelmes így és elvonul a helyére.

Imádni való a kis bohóc

A párom elment itthonról, így megint kettesben maradtunk a csemetémmel. Délelőtt átmentem szomszédolni egy kávéra, természetesen kutyástól, és most nem kettő, hanem három gyermek zsibongott… :D  El nem tudom mondani mennyire örvendek, hogy igazából figyelmen kívül hagyja őket, hogy nem ijed meg tőlük, és elvan bármi egyébbel amikor kettő vagy három teli torokból ordító gyermek ugrál egyik kanapéról a másikra.

Ha akartam volna se kereshettem volna jobb gyermekes családot… a gyerekeknek is jót tesz, és a kutyának is jót tesz. Még félnek tőle, ha elindul feléjük (nem utánuk) akkor ugranak fel ágyra, fotelre, ő meg csak megnézi őket és folytatja az útját a soros játék felé…

Délután nem nagyon volt kedvem se semmire, így átmentem meginni egy két sört… Én mondtam, hogy a kutyát miden percben szemmel kell követni mert borzalmasan kíváncsi és mindennel jár nem hittek nekem, és az egyik virágos láda kárt szenvedett… 3x. Egyszer véletlenül én léptem rá, utána a PrezLee bepótolta kétszer …

Ugyancsak nem akarták elhinni, hogy jelzi, ha ki akar menni… Egy adott pillanatban elkezdett rettenetesen nyűgölődni, nyafogni és akkor már vittem is ki. Fél perc szaglászás az udvaron és máris elvégezte a dolgát.

Jön, hogy nekifogjak “madarakat fogni”, erre a meglepetésre még én se számítottam… tudom, hogy könnyen tanulnak de ennyire????

Egyszerűen nem találok szavakat… A most már két hónapos doberman kölyök félig szobatiszta! Pontosan egy hete van itthon, és ma volt a második reggel, hogy nem kellett takarítsak a szobába… hanem levittem a helyére és ott végezte el a dolgát. Ma csak kétszer pisikált be, a nagy dolgát már lent végezte el. És nem egyszer jelezte, hogy valami nincs rendben. Az ajtó előtt állt, és egyet-kettőt nyöszörgött…

Ha saját magától mehetne ki az udvarra akkor merem állítani hogy teljesen az lenne… Elsősorban még nagyon picike, és szidás mentesen jutottunk el idáig. Minden egyes ébredés után, hagyom, hogy egyet nyújtózzon, majd leviszem a wcző helyre. Itt megvárom amíg elvégzi a dolgát és nagyon örvendek neki utána!

Fantasztikus egy eredmény, azt hittem még fel se fogja.

Két hét múlva ilyenkor remélhetőleg szép idő lesz, és PrezLee rohangálni fog a kertben. Addig is valahogy ki kell bírni, hogy csak a lakásban tartózkodhat. Amíg nincsenek meg az oltásai szigorúan tilos kivinnem, és elég kínos egy ekkora energiával rendelkező kölyköt kifárasztani  az ébrenlét félóráiban, óráiban…

Annak ellenére, hogy a lakás nagy, még sincs elég helye, hogy szabadon bolondozhasson, ugrálhasson, mert folyton valamit nem szabad… a növényes ládákat nem szabad, a cserepeket nem szabad, a kanapét nem szabad, a drótokat nem szabad, szóval rettenetesen sok a nem szabad. Na de valahogy kibírjuk…

Ma egy hete volt az első nap itthon, szépen kettesben töltöttük a hétvégét, mivel a párom elutazott… Nyugis szombat vasárnap, volt az, ez már kevéssé rengeteg dolgom van, egy jó része ennek a rengetegnek kizárólag a kutyus miatt van. DE nem bánom, és nem mérgelődöm, hogy mindezeket el kell végeznem… Lábtörlő mosás, szőnyeg pucolás,  folyosó feltörlése, konyha,  szoba feltörlése…Már elvégeztem a kutya wc körüli takarítást. Kicsit büdös volt, de csak az a rész, ahol direkt hagytam “szag mintát”, hogy oda vonzódjon inkább. A többit (csak normális kaki szagot)  aránylag könnyen elviseltem, még csak hányingerem sem támadt… bár ettől eléggé rettegtem, ugyanis különböző szagokra rendkívül könnyen tudok hányni…